Januári kontroll

 

Éppen hogy megérkezett az újév, már mehettem is pacemaker kontrollra. Szokás szerint sokat kellett várni (több órát), de mi ez ahhoz képest, hogy van az országban olyan, kórház, ahol éjszakába nyúlóan folyik a rendelés, mert az orvos csak este kezd neki, tekintve, hogy egész nap más dolga van. Itt azért nem olyan durva a helyzet. 

Járhatnék magánrendelésre is, de ez kezdetben akadályokba ütközött (különböző okok miatt), és most már nem kezdek újra bele. Most már így maradtam.

A pacemaker lemerülése lelassult, kb. még mindig 2 év van hátra.

Apropó, nem írtam az őszi kardiológiai rendelésről sem. Csak annyit tudok róla megemlíteni, hogy ősz elején átestem egy megfázáson, és utána lehet, hogy egy kicsit rosszabbodott a szív ereje. Most készült egy teljes vérkép is, ami azt mutatta, hogy van egy enyhe veseelégtelenségem, amire az orvos azt, mondta, hogy nem vészes.

Ajánlott egy új gyógyszert, amelyet elsősorban cukorbetegeknek írnak fel, de a szívet is erősíti. Én nem vagyok cukorbeteg, így a havi adag 12000 Ft lenne. Még ezt be is vállaltam volna, de mikor elolvastam a gyógyszer betegtájékoztatóját, elment tőle a kedvem. Mivel több súlyos mellékhatása is lehet, amely elég gyakori, pl. súlyos húgyúti fertőzések, mert a sok cukor a vizelettel együtt távozik a szervezetből, és ez kedvez a gombáknak, és egyéb kórokozóknak. Másik súlyos tünet lehet a ketoacidózus, amikor nincs elég cukor a vérben, akkor a test elkezdi lebontani az izomzatot is. A ketoacidózis tünetei: acetonos lehelet, gyengeség, hányinger, hányás, hasi fájdalom, fokozott szomjúság, gyakori vizelés, tudatzavar, nehézlégzés. Kórházi kezelést igényel, hogy helyrehozzanak. Nekem ez most valahogy nem hiányzik, szóval nem váltottam ki a gyógyszert. Elvagyok anélkül is.

Szívultrahangom március végén lesz.

Újabb félév eltelt

Közben telik az idő, és telik az élet. A családfakutatás és a házfelújítás (amely nagyrészt sajátkivitelezésű) mellett a betegségemmel nem érek rá foglalkozni. De elég sokszor vannak elcseszett napjaim, főleg időjárás változáskor, amik elég sűrűn követik egymást. Előfordul, hogy a munkahelyi munka után már csak feküdni van kedvem, ilyenkor persze nem haladok előre semmivel.

Voltam kontrollon, minden változatlan nálam. Vicces volt, hogy mivel fehér nadrágban mentem a rendelésre, a váróteremben ülők valószínűleg kórházi dolgozónak néztek, mert nagyon várakozóan figyeltek felém, mikor odaértem. 

Sajnos sokat kellett várni, mert az orvosom egyszemélyben intézett mindent az osztályon, pedig láttam több más orvost is lézengeni a szinten (akik ráadásul már nem is rezidensek). Mikor végre bejutottam a rendelésre, bent két tejfölösszájú orvostanhallgató is figyelte a vizsgálatokat, az én pacemakeremmel kapcsolatban is kérdeztek az orvosomtól, amire kimerítő választ kaptak. Bárcsak a betegek is ilyen kimerítő választ kapnának az orvosaiktól, mikor kérdezni mernek. Erre már voltak pozitív példák, de messze nem ez a jellemző.

A PM élettartama már csak kb. 2 év:

Fél év múlva újra találkozunk.

A másik kardiológusom meglátogatása ősszel esedékes, lassan időpontot kell kérnem rá.

Az a fránya vérkeringés

Tudvalevő, hogy a szívbetegeknek elég rossz a vérkeringése, különösen, ha szívelégtelenségük van. Nekem is hamar átfagy kezem-lábam, a körmeim is be szoktak lilulni. Ha pedig vízhajtót is beveszek, akkor még rosszabb lesz a helyzet, a vérnyomásom lecsökken (ami amúgy sem magas), olyankor még nyári melegben is fázik a lábam, vagy a fülem. Télen télikabátban is sokszor vacogok az utcán, előfordult, hogy nem tudtam visszafogni vacogás közben a fogaim összeütődését (pedig nem is volt nagyon fagyos az idő), ami úgy tűnik, hogy nagyon hangos volt, mert az előttem menő - kigombolt kabátú - nő kikerekedett szemmel nézett hátra, hogy megnézze a zaj forrását.

Szóval jócskán fejbekólintott a bejelentés, miszerint a gázárak hétszeresére növekszenek augusztus 1-től. Szerintem mindenki tudja, hogy egy régebbi építésű családi házban (amely családi, tehát nem csak 1-2 helyiségből áll) nem lehet évi 1729 m3 gázfogyasztás alatt maradni. A hétszeres gázár pedig átlagos keresetből nem fizethető ki. Szóval a bejelentés után lelki szemeimmel már láttam is magamat, ahogy ülök a hideg szobában nagykabátban, bundás mamuszban, takarókba bugyolálva, és didergek.

Mindig fázós voltam. Kiskoromban egy régi kis parasztházban éltünk, ami két helyiségből állt, és egy vaskályha, majd később egy hordozható cserépkályha adta a meleget. Amíg raktunk a tűzre addig jó volt a hőfok, de éjszaka nagyon lehűlt, ezért reggel sehogy sem akaródzott kijönni a meleg tolldunyha alól. Reggelre a bejárati ajtó üvege is jégvirágos lett, nem csoda, hisz az egy réteg üvegre hamar lecsapódott a pára, ami gyorsan rá is fagyott. Az ajtó olyan rosszul csukódott, hogy az ajtó szélei körül ki-ki lehetett látni az udvarra.

Később, kamaszkoromban nagyobb házba költöztünk, az meg sajnos a nagyobb mérete, és a rossz hőszigeteltsége miatt nem tudott átmelegedni, és mivel csak vegyes tüzelésű központi fűtés volt, éjszaka itt is lehűlt a lakás rendesen. Nem nagy élmény 12-13 fokban kikelni az ágyból. Később bevezették a gázt, de mivel túl magas volt a gázszámla, ezért a szüleim erősen levették a hőfokot, sokszor ki is kapcsolták, így a lakás nem tudott most sem átmelegedni. 

Szóval végigfáztam a gyerekkoromat, de később se lett jobb, mert mikor elköltöztem otthonról,  sajnos a szüleim nem hajítottak utánam egy belvárosi lakást (és mást sem). Albérletbe nem akartam soha költözni, ezért egy külterületi kis tanyát vettünk a párommal, nekünk ennyire futotta. Itt is csak kályhás, kandallós megoldás volt, de kibírtuk a 60 cm vastag vertfalak, és a kevés légköbméter miatt.

Aztán jött egy picit nagyobb ház, B30-s téglákból épült, és itt sem volt gázközmű, ezért jöttek a reggelenkénti 12-13 fokok, a munka utáni esti begyújtás, így a rövid fűtési idő miatt nem tudtak a falak átmelegedni (estére max. 18-19 fokra sikerült a szobákat felfűteni). Esténként a vastag takaró alatt is fáztam, sokszor melegítőben, zokniban feküdtem le, 3 réteg takaró alatt, hogy tudjak aludni. Egy egészséges ember ezt sokkal könnyebbén veszi, de a rossz vérkeringésem miatt én hamar lehűltem, és sokára melegedtem fel. A fűtési problémán csak a homlokzati hőszigetelés segített, ugyanis 12 cm-s szigeteléssel elértük, hogy a falak sokáig megtartották a hőt, így a lakást gyorsan fel lehetett fűteni.

Időközben megint házat cseréltünk. A ház viszonylag jó vétel volt, de szigeteletlen, elavult nyílászárókkal. Szóval egy energiazabáló ház, ezt az első télen meg is tapasztaltuk (jött a vacogás). A nyílászárókat már kicseréltük, 3 rétegű, melegperemes üvegezésű műanyag Rehau ablakokra. A födémre 25 cm kőzetgyapotot raktunk. Hátra van még a homlokzati hőszigetelés, amit jövőre terveztünk, de a rezsiemelés miatt kénytelenek vagyunk ezt még az idén meglépni. Gondolom 12 cm homlokzati kőzetgyapot talán elég lesz, tekintve, hogy a gázszilikát téglák jobb hőszigetelésűek. Ha égetett kerámiatégla lenne, akkor min. 15 cm kellene, vagy még több.

Nem viccelek. A legjobb spórolás a szigetelés. Én nem akarok nagykabátban vacogni. Szóval szigetelni-szigetelni kell! Nektek is ezt javaslom, sorstársaim. Mert gondolom nektek is gond van a vérkeringésetekkel. Aki lakásban lakik, netán távfűtéses panelban, most még kibírja, de az állam és a távfűtő cégek nem fogják örökké lenyelni az árkülönbözetet, szerintem nem lehet ölbe tett kézzel ülni.

A rettegett betegség

Január végén engem is utolért a rettegett betegség. Nem csoda, hisz végigment mindenkin, nem válogatott oltott és oltatlan, kétszer oltott, vagy háromszor oltott között. Szóval, nem láttam nagy hasznát az oltásnak. Általában a legtöbb oltatlan is  könnyen átvészelte a betegséget, akárcsak én, a kétszer oltott.

Nem volt vészes, csak a tünetek tértek el kicsit a szokványos megfázástól. Két napig esténként felment a lázam 38 fok fölé, két napig fájt minden tagom, még a derekam is hátul, valószínűleg az emésztőrendszerből kiindulva, tekintve hogy a vírus bezavarta az emésztést is (mint minden vírus). Szóval feküdni, és pihenni kellett. Mikor elmúltak ezek a tünetek, akkor jött a szaglás zavar, a koncentrációs zavar,  és a vissza-visszatérő fejfájás. Ez utóbbi kettő tünet két hétig is eltartott. Kb. olyan volt, mintha a kisördög belebújt volna a fejembe. Amúgy én, aki szívelégtelenséggel küzdök, hozzá vagyok szokva az átmeneti rossz agyi vérellátáshoz, ez is hasonlónak tűnt, csak tartósabb, és erősebb volt. Békeidőben ha ilyen bajság jön rám, akkor általában beveszek még egy fél Coverex AS-t, vagy egy gingko biloba kapszulát, többnyire szoktak használni, mert ezek értágító hatásúak. 

Ez kovidnál is jól jöhet, gondolná az ember. A kovid egy endotel betegség, azaz az erek belső nyálkahártyáját támadja meg, és mivel erünk mindenhol van, ezért szerteágazó tüneteket okozhat az egész testben. Jó lett volna, ha valaki elmagyarázta volna nekünk, egyszerű embereknek, hogy ez a vírus az ACE2 receptoron keresztül tapad az emberi sejtekhez, és mit tegyünk mi szerencsétlen szívbetegek, akik ACE gátlót szednek (pl. Coverex AS-t): vajon kovid idején hagyjuk abba a gátló gyógyszer szedését, vagy épp ellenkezőleg szedjünk belőle még többet. Ehhez át kellene látni, és meg kellene érteni a hatásmechanizmust, ehhez szakirányú tanulmányok kellenek, ami az orvosoknak elvileg megvan, mégsem foglalkoztak a kérdéssel (nem módosítottak a gyógyszerezésen).

Dehát az orvostudomány most is csak a betegség után kullog, jócskán lemaradva. Mire rájönnek, hogy mit kellene csinálni, addigra vége a járványnak.

Járványok és oltások

Sorry, sorry, hogy nem írok, de annyi más dolog van. Sorolhatnám napestig, hogy mit csinálok, és ráadásul mindig találok magamnak új elfoglaltságot is. Most például családfakutatásba kezdtem. Hatalmas meló, de sikeresen elvonja a figyelmet a hétköznapok sivárságától, a nagyvilág bajaitól. Kb. 8-9 generáció kutatására van lehetőség, mert kb. azóta van anyakönyvvezetés. Persze, aki nemesi ősökkel rendelkezik, ő messzebbre visszamehet. 

Mondhatnánk, hogy nincs haszna ennek az egésznek, de azért tanulságokat le lehet vonni belőle. Például, ha az elhalálozásokat tanulmányozom, akkor látom, hogy rendszeresen voltak járványok. Szinte minden generációra jutott valamilyen járvány, hol himlő, hol tbc, hol kanyaró, hol ki tudja mi. Persze a lelkész (pap) sokszor nem tudta a betegség nevét (honnan is tudta volna, nem volt orvos), sokszor csak azt írta a halál okához, hogy "sinlődés", vagy "sinlés", ha kisbaba halt meg, akkor pedig szinte mindig "kelevény" volt a halálok. Voltak időszakok, mikor gyanúsan sok ember halt meg, köztük rengeteg fiatal is, ilyenkor biztosan valamilyen járvány tombolt. Volt, hogy a lelkész szorgalmasan körmölte a számtalan halott nevét, majd elkezdett egyre csúnyábban írni, szinte olvashatatlan volt már, aztán hamarosan a lelkész neve következett a sorban (persze más írással). De abban az időben ezt másképp fogták fel az emberek, nem úgy, mint ma. Elfogadták a halált, ez az élet velejárója volt, tudták, hogy benne van a pakliban, tudták, hogy jó esetben a gyerekeik fele, harmada fogja csak elérni a felnőttkort. Elfogadták, mert volt hitük, tudták, hogy van Isten, van gondviselés, van túlvilág, és minden okkal történik. De mi van ma? Ma csak a nagy materialista nihil van a legtöbb emberben, ezért rettegnek a haláltól. Ezt a mostani járvány nagyon jól megmutatta. A legtöbb ismerősöm kőkemény materialista, és - úgy látom - minél inkább tanultabb valaki, annál inkább az. 

A ragály

A másik észrevételem az oltásokkal van kapcsolatban. Az egyik halotti anyakönyvbe beleírta a lelkész, hogy nagyon sokan elutasították a tehénhimlő oltást, de ha elfogadták volna, nem haltak volna meg ilyen sokan. Tudni kell, hogy ennél az oltásnál akkoriban élő, aktív himlővírust oltottak az emberbe, mert rájöttek, hogy aki átesik a tehénhimlőn, az nem kapja el a feketehimlőt (valami keresztimmunitás, vagy ilyesmi). Persze a tehénhimlőtől is ragyásak lettek az emberek, aztán meg himlőhelyesek, meg gondolom, hogy viszketett is, ezért sokan nem adatták be az oltást, nem kértek a mellékhatásokból, inkább bíztak benne, hogy ők nem fogják elkapni a fekete himlőt. Tulajdonképpen megértem őket. Ma kb. ugyanez van. Egyeseknél mellékhatásokat okoz a mostani oltás (amit hivatalosan nem ismernek el), egyesek meghalnak tőle (amit szintén nem ismernek el), így aztán a lakosság egy része nem akarja felvenni (micsoda hülye kifejezés ez). Nem is értem, hogy mért ezt a tüskefehérje nyavalyát erőltetik (ja, értem, a profit miatt), miért nem a keresztimmunitás irányába gondolkoznak, engem inkább oltsanak be egy sima koronavírus náthával (amely több évtizede köztünk van), és akkor védett leszek a veszélyesebb fajtája ellen is, kibírom azt a kis náthát és hurutot. Ó, ha ez ilyen egyszerű lenne!

Én az mRNS oltásból nem kérek, ezért választottam Sinopharmot, de ki tudja, hogy elérhető lesz-e később is.

Más téma:

Nagy meglepetésemre nem mondták le a pacemaker kontroll időpontomat. Így aztán meg lettem vizsgálva. Minden oké. És csodák csodája mérséklődött az akkumulátor lemerülése, íme:

Őszi kardiológiai kontroll

Nagy nehezen sikerült időpontot szerezni október végére, véletlenül jó időben telefonáltam. Mikor a megadott napon odaértem a rendelőbe, se egy katona, se egy nővér nem állta utamat. Mindenki a harmadik oltásra jött emberekkel volt elfoglalva, így még a testhőmérsékletemet sem mérték meg, és fertőtlenítő kotyvalékot sem nyomtak a tenyerembe. 

Érdekes módon alig volt ember a rendelő ajtaja előtt, voltunk vagy hárman-négyen. Pedig békeidőben egy ilyen rendelésen legalább nyolcan szoktak lenni. Az állam spórol a szakrendeléseken, úgy látom. Valószínűleg naponta csak ennyi beteget szabad fogadni. 

A Doki amúgy 1 órát késett, és loholva érkezett. 

Csináltak egy EKG-t, amely a szokásos ábrát mutatta, azt mondták rá, hogy jó. Csak az érdekesség kedvéért leírom, hogy az EKG automata masina abnormálisnak tartotta, ilyeneket irkált: rendellenes pitvari ritmus, bal elülső fasciculáris (nyaláb) blokk, jobb Tawara szárblokk (amúgy bal van eredetileg), nagykiterjedésű infarktus, és egyéb nyalánkságok.

A Doki megmérte a vérnyomásomat, az első kicsit magasra sikerült, de megmérte még egyszer, és az már normál tartományban volt. Hiába, én ilyen vagyok, a vizsgálattól majdnem olyan ideges leszek, mintha egy vizsgára mennék, ki tudja, lehet, hogy a két szó hasonló hangzása okozza ezt tudat alatt. 

Az orvos meghallgatta a hátamat, mellkasomat, nem hallott semmi problémát. Megjegyzem, hogy mikor anno 20-25 %-on működött a szívem, és fulladtam a tüdőmben lévő víztől, akkor sem hallottak semmi problémát a sztetoszkóppal.

Ez a Doki amúgy egy nagyon rendes doki, de most teljesen más volt. Kiégett, és kiábrándult, és ezért rideg, és közömbös. Ugyanezt éreztem a másik dokinál is a nyáron. Mint akiket nagy stressz ért, és még nem heverték ki. Bizonyára beledobták őket a mélyvízbe a Covid-osztályokon. Mi, laikusok nem sokat tudhatunk erről (mivel nem publikus).

Egy év múlva kell jönnöm ide legközelebb, de addig még sok víz lefolyik a Dunán.

Nem nyári kontroll

Úgy tűnik, hogy ki kell igazítanom az előző posztban írtakat, nem csak nyári szakrendelések léteznek, ugyanis egész nyáron nem sikerült időpontot kapnom a sima kardiológiai szakrendelésre. Mert egész nyáron nem volt rendelés, sőt egész télen és tavasszal sem volt. Nem gondolják, hogy ebbe emberek halhatnak bele? A szívbetegeknek alattomosan leromolhat az állapotuk, és amikor kiderül a baj, akkor sokszor már késő.

Lehet, hogy tényleg az a fő cél, hogy az embereket a magán egészségügyi ellátás felé tereljék. Ha nem akarsz megdögleni, fizess az ellátásért!

Szeptembertől beindult a TB rendelés, de sajnos nekem már nem jutott időpont. Mert csak az adott hónapra adnak időpontot, így egy hónap múlva megint meg kell próbálni telefonálni. Ez van.