A pacemaker repozíciós műtét elhalasztása, és a CRT kikapcsolását követő egy hét szenvedés (kezdődő tüdőödéma)
A pacemaker paramétereinek állítgatását követően érezhetően másmilyen lett a szívdobogásom, most - kellemetlen módon - a gyomromban éreztem a lüktető szívdobogást. A korábbi idegesítő belső rángatás pedig elmúlt. Mikor otthon elolvastam a zárójelentést, akkor szembesültem vele, hogy az orvos kikapcsolta a bal kamrai elektródát. Aznap nem volt különösebb bajom, de másnaptól kezdve mellkasi nyomást kezdtem érezni, és a vizeletem mennyisége drasztikusan lecsökkent. A nyomás valószínűleg a tüdőmben volt, mert mindkét oldalon lehetett érezni, néha elmúlt, és átment szurkáló érzésbe. Nem tudtam másra gondolni, mint hogy a kisvérköri erek falát feszíti a nagy mennyiségű vér, mert a gyenge bal szívfél nem tudja időben továbbítani. Kezdek dekompenzálódni? Volt már ilyen, de fokozatosan alakult ki, nem ilyen hirtelen. Elmentem az SBO-ra, de minek? Csináltak röntgent, de azon még nem látszott semmi. Másnap 100-200 m normál tempójú, könnyű sétát követően, 10 percen keresztül lihegtem, alig bírtam abbahagyni. Elkezdtem duplázni a Furosemid mennyiségét, és sűríteni a gyakoriságát is, ettől kicsit jobb lett. Ha felmentem a lépcsőn, úgy éreztem, hogy össze-vissza kalimpál a szívem, félrever. Megkértem a háziorvosomat, hogy írjon ki táppénzre.
Az orvost csak hétfőn kellett volna hívni, de már most felhívtam. Nehogy azt higgyék, hogy tök jól vagyok, és majd hónapok múlva kapok műtéti időpontot. Azt mondta, hogy menjek el hétfőn, még ha nem is műtenek meg akkor, de vissza fogja kapcsolni az elektródát.
Így is lett, hétfőn visszakapcsolta az elektródát, de a beállítás sajnos - érzésre - kevésbé lett jó, mint az eredeti beállítás. De az orvos nagyon segítőkész volt, tartotta bennem a lelket, le a kalappal előtte. Elirányított, hogy hol várakozzak, hogy a főorvossal beszélni tudjak. Ő is megpróbált beszélni vele, de a főorvos egy nagyon elfoglalt ember, nagyon nehéz utolérni. Gyakorlatilag estig ott voltam, közben többször sikerült beszélnem a főorvossal, mindig csak egy-két mondatot, majd biztosított róla, hogy mindjárt jön, és akkor majd folytatjuk. Így a műtétek közötti rövid szünetekben, több nekifutásra sikerült vele időpontot egyeztetni a következő hét hétfőre.