Mi történt velem mostanában?
avagy gondolatok a betegségek legyengítő hatásáról, az influenza védőoltásról, és a Karácsonyról
Tudom, nem sűrűn írok, de mentségemre szolgáljon, hogy mostanában egy szakmai tanfolyamra jártam. Sikerült a vizsgám, így most már egy kicsit elengedhetem magamat, elővehetem a hobbijaimat.
Jól vagyok. Egy dologra kell nagyon figyelnem, hogy ne kapjak el valamilyen betegséget. Tapasztalatból tudom, hogy minden betegség - legyen az megfázás, hasmenéses járvány, vagy akármi - legyengíti a szívet is. Akinek szívelégtelensége van, arra leginkább a lázzal járó betegségek veszélyesek. Nem engedhetem meg, hogy jótékonyan dolgozzon bennem a láz, beveszek lázcsillapítót szinte azonnal, mert jártam már úgy, hogy lázas állapotban nem tudtam felmenni a lépcsőn, csak fél emeletet. Sajnos ez van. A háziorvosom is elővigyázatos, ha megfázással elmegyek hozzá, azonnal felír antibiotikumot, biztos ami biztos alapon. Egy szívelégtelenségben szenvedőnek nagyon vigyáznia kell a tüdejére is, valakinek alapesetben is nehézlégzése, légszomja van, és ha erre rájön egy hörghurut, akkor mehet is a kórházba. Én szerencsére nem tartok itt.
A háziorvosom ezidáig meg sem említette nekem az influenza védőoltás lehetőségét, de én sem hoztam szóba. Valaki szidja, valaki dicséri, ki tudja, jó-e? Egyszer megkérdeztem a kardiológusomat, és a reakciójából azt láttam, hogy alapvetően védőoltás ellenes, de a végén kinyögte, hogy inkább ajánlja. Mi mást mondhatna? Nekik hivatalból ezt kell mondaniuk. Védenie kell a saját hátát.
Ez van. Valahogy úgy vagyok mostanában, hogy rábízom magam a sorsra, nem parázom. Hitem szerint működik a gondviselés. Akinek pedig eljött az ideje, annak mennie kell. Ha nem betegségben, akkor balesetben. Nem lehet a sors elől elmenekülni.
Itt a Karácsony is. Elképesztő, hogy mennyire túllihegik az emberek. A bevásárló központokban nagy a nyüzsi, a parkolók csurig megteltek. Mi nem csinálunk nagy ügyet belőle. Néhány dísz, egy pici karácsonyfa untig elég. Nem csinálok ötféle süteményt, egy elég. A szentesti vacsora is legyen könnyű, ne terhelje meg a gyomrot, ne legyen hízókúra a Karácsony. Elég szétnézni, hogy milyen sok a kövér ember. Szerintem a legnagyobb mértékű hízás Karácsonykor és Húsvétkor történik, és egész évben nem tudják leadni az emberek, s a következő évben újabb kilók rakódnak fel, és így tovább. Inkább a szeretetről szóljon a Karácsony!
"Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."
/ismeretlen szerző/
Békés, boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!
