A változtatás akár gyógyír is lehet

A környezetváltozás esetleges gyógyító hatása

Régen jelentkeztem, ennek legfőbb oka az időhiány. Ugyanis házcserével voltunk elfoglalva mostanában. A költözés megtörtént, de a dobozok halomban állnak, és a házzal is sok munka van még, hogy saját képünkre formáljuk, és egy kicsit energiatakarékosabbá tegyük.

Már vágytam egy kis környezetváltozásra, pontosabban vágytam egy kis változásra.

Régen, amikor még nem tudtam, hogy beteg vagyok, elgondolkoztam azon, hogy mit tennék, ha például rákos lennék. Ugyanis a családomban sokan rákban haláloztak el, főleg anyai ágon, de apai ágon is hamar haltak az emberek (csak náluk baleseti halál, ill. erőszakos halál volt a fő ok). Szóval láttam a rákos betegség lefolyását, és elgondolkoztam rajta, hogy én ilyen esetben mit csinálnék másképp. Valószínűleg nem fogadnék el minden orvosi kezelést, hanem más utakat is keresnék. Ilyen út lehet a drasztikus környezetváltoztatás, vagy a drasztikus életmódváltás, esetleg párkapcsolati vagy  munkahelyi reform, vagy mind egyszerre.

Azonban az ilyen döntéshez először magunkba kell szállni, végig kell gondolnunk, hogy jelenleg mi mérgezi az életünket, mi az ami lehúz minket, és tudunk-e rajta valahogy változtatni.
Vegyük például a lakóhelyedet. A lakóházaddal több probléma lehet:
- a rossz tájolás miatti állandó fényhiány

- nem is tetszik neked a ház, de anno nem találtál jobbat
- elektromágneses szmog (pl. közeli elektromos légvezeték, trafo, vagy a szomszéd elektromos kütyüi pont a hálószobád melletti válaszfal túloldalán vannak)

- sugárzik a ház (pl. ha annó kohósalakot terítettek a padlásfödémre, az azóta is szépen adagolja a radonsugárzást)
- a házad alatt vízerek futnak
- Lay vonalak
- rosszakaró, haragos szomszédok, akik például rendszeresen feljelentenek

- közeli ipari terület, vagy pl. sertéstelep, vágóhíd

- poros út, és a por beterít mindent, mikor elmegy egy autó (a tüdődben is lerakódik)

- közeli autópálya, vagy egy felüljáró, amely az ablakod alatt fut

- nagy pollenkoncentrációs a környékbeli növényzet miatt (ez kellemetlen, ha szénanáthád van)

- szellemek a padláson

...stb. millió probléma lehetséges, amit csak el tudsz képzelni.

Ha fentiek egyike sem áll fenn, akkor is lehetséges, hogy már nem érzed jól magad azon a helyen. És emiatt rosszkedved vagy depressziód van. Ha van rá lehetőség, akkor ilyenkor váltani kell.

 

Ezenkívül az életmód-változtatást nem úszhatod meg, ha gyógyulni akarsz.  Hogy változna bármi is jó irányba, ha te semmin nem változtatsz? Ha úgy élsz, mint eddig, akkor ugyanaz lesz, mint eddig. Ezt hülyén fogalmaztam, de nem vagyok formában. Remélem, így is érthető.

Meglehet, hogy a párkapcsolatodon is változtatnod kell, de ezt komolyan meg kell fontolni, mert ez más emberek életét is keményen megváltoztatja. De ha mérgező a kapcsolat, akkor ki kell belőle lépni, nincs mese. 

 

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy merre halad tovább.

Talán érdemes ezen elgondolkodni:

„Mindig észben kell tartanod: egy ösvény az csupán egy ösvény; ha úgy érzed, nem szabad rálépned, akkor semmilyen körülmények között sem kell ottmaradnod. Hogy ezt ilyen világosan lásd, fegyelmezetten kell élned. Csak akkor jössz rá, hogy minden út csupán egy út, és semmi kár nem származik sem rád nézve, sem másokra, ha a szíved parancsára otthagyod ezt az ösvényt. A szándékodnak azonban - hogy a választott utat járod vagy letérsz róla - félelemtől és ambíciótól mentesnek kell lennie. Figyelmeztetlek: minden utat alaposan és tudatosan vizsgálj meg. Próbáld ki annyiszor, ahányszor fontosnak tartod. És ekkor tegyél fel magadnak, de kizárólag csak önnön magadnak egy kérdést. Ilyen kérdést csak egy nagyon öreg ember tud feltenni. Jótevőm beszélt egyszer erről, amikor még fiatal voltam, és túlságosan forrt a vérem, hogy ezt felfogjam. Most már tisztában vagyok vele. Megmondom, mi ez a kérdés: Van ennek az útnak szíve? Minden út egyforma: sehova sem vezet. Az ösvények a bozótba vezetnek, vagy azon keresztül haladnak. Saját életemben hosszú-hosszú utakat tettem meg, mégsem vagyok sehol. De jótevőm kérdése megvilágosodott. Van ennek az útnak szíve? Ha igen, akkor az út jó, ha nem, akkor haszontalan. Egyik sem vezet sehová, de míg az egyik szívvel rendelkezik, a másik nem. Az egyiken az ember örömmel utazik, és amíg az utat követi, eggyéolvad vele. Ha a másikat választja, elátkozza az életét. Az egyik út erőssé tesz, a másik legyöngít.”

/Carlos Castaneda: Don Juan tanításai/