Az ötödik szívultrahangon

Az ötödik szívultrahangon

Régen írtam már ebbe a blogba, Itt vagyok, élek és virulok, csak nagyon sok munkám van mostanában (és nagyon sok hobbim 😃). Egyik hibám, hogy túl sok minden érdekel egyszerre, ezért semmivel sem tudok eleget foglalkozni, pedig nagyon szeretnék. Sosem értettem például azokat a nyugdíjasokat, akiknek bár tengernyi idejük van, mégsem foglalkoznak semmivel, csak otthon vegetálnak, néznek ki a fejükből. Egyetlen szórakozásuk, hogy kapcsolgatják a tévét, és néha elmennek a közértbe, pedig annyi minden mást is lehetne csinálni. Régebben azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd, ha nyugdíjas leszek, mert rengeteg időm lesz, és a kedvenc hóbortjaimnak, hobbijaimnak szentelhetem magamat. Mikor kiderült, hogy  súlyos szívbetegségem van, azt gondoltam, hogy én nem is leszek nyugdíjas, mert hamarabb meghalok, és sztornózhatom minden tervemet. De most olyan jó lett az ultrahangom, hogy azt gondolom, mégiscsak megérhetem a nyugdíjas kort.

Tévedés ne essék, nem gyógyultam meg. De a bal kamra pumpafunkcióm (EF) 66 % -s lett a számítások szerint. A kardiológusom látvány alapján 60 %-ra saccolta. Ez azt jelenti, hogy a kamrába bejutó vér 60 százaléka minden szívütés során kipumpálódik az erekbe. Már pedig a 60 % már a normál tartományba esik. Ez hatalmas javulás ahhoz képest, hogy 25 %-os is volt már. Ha csak ezt az egy értéket kellene nézni, azt lehetne mondani, hogy egészséges vagyok. De nem csak szisztolés szívelégtelenség létezik, hanem diasztolés is. Jó lenne, ha megmondaná valaki, hogy most ebbe a kategóriába esem-e. Diasztolés szívelégtelenségnél jó az ejekciós frakció, mégsem tud elég vért pumpálni a szív, más okok miatt (pl. túl merev a szív fala, ezért nem tud eléggé elernyedni, így kevesebb vérrel tud telítődni). Az biztos, hogy jobban vagyok mint régen. Vannak rosszabb napjaim, mikor leesik a vérnyomásom, de túlélhető. A Furosemid vízhajtót szinte már nem is kéne szednem, el is hagyom. Napi szinten mérem a súlyomat, és résen vagyok, ha gyanúsan sokat mutat a mérleg. Ilyen esetben be tudok venni egy szemet.

Mint korábban írtam, már próbáltam elhagyni a Verospiront is, de nem jött be. Egyébként ez a gyógyszer valahogy a sóháztartást szabályozza, ezáltal a folyadékvisszatartást csökkenti, valamint nem engedi, hogy sok kálium ürüljön ki a szervezetből. Sajnos mikor elhagytam, akkor gyengébb lettem (lehet, hogy alacsony lett a kálium szint). És volt olyan nap, hogy egy nap alatt 3 kg-mal nőtt a súlyom (visszatartotta a szervezetem a vizet). Ezen tapasztalatok után újra szedem a Verospiront.

Korábban említettem, hogy az orvosom új gyógyszert akart velem szedetni, amit nem kértem. Ez a gyógyszer az ARNI (Angiotensin Receptor Neprilysin Inhibitor) lett volna. Ez egy nagyon új fajta gyógyszer, és csak egy szűk körnek lehet felírni. Most, hogy a kardiológusom látta ultrahangon a szívemet, azt mondta, hogy most már fel sem lehet írni nekem, mert ahhoz túl jók az eredmények. Olyan jól mozog a szívem, hogy most már nem indokolt.

Így állok, egyebekben folytatom az eddigi terápiát (az orvosi terápiát és a saját terápiámat is).

Tüneteim

Ismeretlen tünetek (a DCMP tünetei)

Hogy hogy kezdődött? Nekem úgy kezdődtek a tüneteim, hogy légszomjam volt, és közben hevesen dobogott a szívem. Mivel ez először egy fogászati beavatkozás (gyökérkezelés megkezdése) után fordult elő, ezért azt gondoltam, hogy a fogászati fertőtlenítő szerre, vagy az ideiglenes tömés anyagára vagyok biztos allergiás, vagy ez a bevett fájdalomcsillapító pirula mellékhatása. Egy - két nap múlva el is múlt. De 1-2 hónappal később újra jelentkezett, méghozzá éjszakánként nyugalmi állapotban, és néha reggelenként gyaloglás közben. Ez már kezdett gyanús lenni. Egy röpke pillanatra átfutott a fejemen, hogy nem vagyok-e szívbeteg, de gyorsan elhessegettem magamtól. Mitől lennék én szívbeteg, eddig sem voltam, és különben is még csak a negyvenes éveim elejét taposom, különben is nő vagyok, és a nőknél - állítólag - nem kezdődnek ilyen hamar a szívbetegségek. Biztos csak az egész télen át tartó megfázásokból visszamaradt hörghurut okozza a légszomjat. Ennyiben maradtam. Míg egyszer csak érdekes módon, egyik napról a másikra elkezdett megnőni a hasam, nagyon szűk lett a nadrágom. Pár nap múlva pedig már enni sem tudtam, ugyanis szörnyen rosszul éreztem magam evés után, rossz érzésem lett a gyomromban, kivert a víz, émelyegtem, a lábaim elgyengültek. Olyan érzés volt, mintha nem lennének emésztőnedveim, és az étel szárazon ott csücsülne sokáig a gyomromban. És valóban emésztetlenül jött ki belőlem az étel, miután nagysokára áthaladt a bélrendszeremen. Közben el kezdtem fulladni is, pár lépés normális ütemű gyaloglás után le kellett lassítanom, mert kifutott az erő a lábaimból. Lépcsőzés közben félemeletenként meg kellett állnom pihenni és kilihegni magamat. Azt nem tudtam eldönteni, hogy az emésztési probléma összefügg-e a légszomjjal, vagy két külön betegség. Én arra tippeltem, hogy tüdőgyulladásom lett, és egyúttal elkaptam egy bélfertőzést is. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a háziorvoshoz.

Diagnózis

A dilatív kardiomiopáta fogalma

Dilatív kardiomiopáta (Dilativ cardiomyopathia). Mond ez a kifejezés bármit is valakinek? Nekem korábban semmit nem mondott, nem is tudtam , hogy ilyen betegség egyáltalán létezik. De most már kénytelen voltam megismerni a fogalmát, mivel ezt diagnosztizálták nálam kb. 1,5 hónapja. Röviden, tömören ezt jelenti: Egy szívbetegség, amikor a szívizom megnyúlik, a szív megnagyobbodik és a szív elveszti izomerejét. Azaz ún. kitágulásos szívizom elfajulás.