Közben telik az idő, és telik az élet. A családfakutatás és a házfelújítás (amely nagyrészt sajátkivitelezésű) mellett a betegségemmel nem érek rá foglalkozni. De elég sokszor vannak elcseszett napjaim, főleg időjárás változáskor, amik elég sűrűn követik egymást. Előfordul, hogy a munkahelyi munka után már csak feküdni van kedvem, ilyenkor persze nem haladok előre semmivel.
Voltam kontrollon, minden változatlan nálam. Vicces volt, hogy mivel fehér nadrágban mentem a rendelésre, a váróteremben ülők valószínűleg kórházi dolgozónak néztek, mert nagyon várakozóan figyeltek felém, mikor odaértem.
Sajnos sokat kellett várni, mert az orvosom egyszemélyben intézett mindent az osztályon, pedig láttam több más orvost is lézengeni a szinten (akik ráadásul már nem is rezidensek). Mikor végre bejutottam a rendelésre, bent két tejfölösszájú orvostanhallgató is figyelte a vizsgálatokat, az én pacemakeremmel kapcsolatban is kérdeztek az orvosomtól, amire kimerítő választ kaptak. Bárcsak a betegek is ilyen kimerítő választ kapnának az orvosaiktól, mikor kérdezni mernek. Erre már voltak pozitív példák, de messze nem ez a jellemző.
A PM élettartama már csak kb. 2 év:
Fél év múlva újra találkozunk.
A másik kardiológusom meglátogatása ősszel esedékes, lassan időpontot kell kérnem rá.