A következő címkéjű bejegyzések mutatása: véralvadás gátlás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: véralvadás gátlás. Összes bejegyzés megjelenítése

Most eldől, hogy használ-e, vagy sem

A CRT-D repozíció utáni kontrollok

és rekeszrángási problémák, valamint laikus elmélkedés az elektródák fajtáiról


A műtét után a seb alig fájt, de a beállítással lehettek gondok, mert már a hazafelé tartó úton is többször rám tört a gyengeség. Otthon hol jobban éreztem magam, hol rosszabbul. Egyáltalán nem voltam elégedett az eredménnyel. Ezen kívül három napig nem történt velem semmi érdemleges. 
A negyedik éjszaka rekeszrángásra ébredtem. Mikor megváltoztattam a testhelyzetemet, elmúlt. De az elalvás pillanatában mindig újrakezdődött. Úgyhogy az éjszaka hátralévő néhány óráját sírással töltöttem. - Hát hogy lehetek én ilyen szerencsétlen? Nekem miért nem sikerül semmi? - keseregtem. Abban sem volt sok reményem, hogy ezen lehet még állítani, mivel a kórházban a fülem hallatára beszélték, hogy ez az egyetlen beállítás volt lehetséges. Úgyhogy nagy valószínűség szerint mehetek újra műtétre. A következő néhány éjszaka hasonlóan telt, de nyugtatóval sikerült egy-két órát aludni. 
Kivártam a varratszedés idejét, ami a műtét után egy héttel volt, hogy ne kelljen kétszer menni a kórházba. Hála istennek nem volt még reménytelen az eset, lehetett még - konfiguráció váltással - állítani a pacemaker paraméterein. Közben az is kiderült, hogy azért nem éreztem jól magam, azért voltam gyenge, mert túl alacsonyra állították az ingerlési feszültséget. De ezután még legalább kétszer vissza kellett mennem a kórházba, mire teljesen "rekeszrángás mentes" lettem. A végeredmény az lett, hogy a bal kamrai elektróda beállított feszültségét csak egy hajszál választja el attól a minimum értéktől, amely még hatékonyan ingerli a szívizomzatot, és egy hajszál választja el attól a minimum értéktől amely már ingerli a rekeszizom ideget (nervus phrenicust) is. Ez olyan, mintha egy tű fokán kellene egyensúlyozni, és semmi ráhatásom nincs arra, hogy az elektróda ezután még milyen irányba fog mocorogni, mert hogy még hónapokig előfordulhat, hogy elmozdul valamerre, ugyanis a bal kamrai elektróda nincs különösebb módon rögzítve a véna falához. Majd amikor több hónap múlva körbenövik a testem kötőszövetei, talán utána már nem fog kimozdulni. Öröm az ürömben, hogy mivel a rekeszrángás miatt csak viszonylag alacsony feszültségen van működtetve a bal kamrai elektróda, így a telep élettartama némileg hosszabb lesz, hacsak nem kell az ICD-nek egy párszor újraélesztenie. Ha az alacsony ingerlésre állítás ellenére mégis rekeszrángás jelentkezne, akkor már sajnos nem lehet többet finomítani rajta, ez esetben esetleg be lehet építeni (újabb műtéttel) egy négypólusú (quadripoláris) elektródát a jelenlegi bipoláris helyett, de állítólag ez egy nagyon drága elektróda, amit nem mindenkinek szereznek be. Hogy miért jobb ez az elektróda? Egy kis magyarázat:

Az "ősidőkben" (ami nem is volt olyan rég, csak pár éve) még unipoláris elektródákat használtak, ami azt jelentette, hogy az elektróda végén csak egy pólus volt (katód), a másik pólusnak (anódnak) pedig a pacemaker telep háza, vagy a jobb kamrai elektróda pólusa volt kinevezve. Ez nem sok variációra adott lehetőséget, ha még most is itt tartanánk, akkor nekem "annyi" lenne.
Aztán jöttek a bipoláris elektródák, amelynél az elektróda végén, egymástól kis távolságra, két pólus is található. Ma már széleskörűen ezt használják, nekem is ilyen lett beépítve. Ennél tudnak variálni, hogy a két kamrai elektróda két-két pólusa közül melyik legyen az anód és a katód, és bizonyos esetekben a pacemaker telep háza is lehet egy pólus. Így négy vagy hat variációra van lehetőség (a katód a bal kamrában kell legyen, és úgy tűnik, hogy ICD esetén nem lehet a telep háza az anód, mert ha minden igaz, az a sokkoláshoz kell). Az én esetemben 4 konfigurációt próbáltak ki (mivel ICD-m van), és csak egy volt használható.
A négypólusú elektróda esetében állítólag 10-14 variáció van a pólusok kijelölésére. Jóval nagyobb az esély, hogy találnak olyan konfigurációt, amely nem rángatja a rekeszizmot. A variációk:


Itt egy kép egy négypólusú, és két darab bipoláris elektródával felszerelt CRT-D pacemakerről (a jobb kamrai elektródában pluszban még sokktekercs is megy, ezért vastagabb), az elektródákon lévő fekete részek a pólusok:


Hát dióhéjban ennyi. Egy valami azért szöget ütött a fejembe. Hogy miért nem tartanak készleten négypólusú elektródát a kórházak. Hogy amikor gond van, akkor csak leemelhessék a polcról. Miért kell többszöri sikertelen műtét, hogy egyáltalán meg lehessen rendelni. Úgy láttam, hogy egy CRT-D műtét ötszázezer körül van, engem kétszer műtöttek, így csak a műtét 1 millió körül volt. Ebben nincs benne a pacemaker és az elektródák ára (azokkal együtt már több mint 4 milliónál tartunk). Nem tudom, hogy mennyibe kerül egy négypólusú elektróda, de nem hiszem, hogy árban jobban megéri, ha csak a harmadik műtétnél építik be és nem az elsőnél (gond esetén). Meglehet, hogy a késlekedés miatt a beteget le kell rokkantosítani, de minimum táppénzen kell tartani hónapokig, sőt az is előfordulhat, hogy tartós kórházi ellátásra szorul. Ez mind költség az állami egészségpénztárnak.

De hála istennek velem most nincs gond, egyelőre jól vagyok. Működik a rendszer. Jelentősen javult a terhelhetőségem. Ezt alátámasztotta egy szívultrahang is a közelmúltban. Az ejekciós frakcióm felment 50 %-ra, a mitrális billentyű regurgitációja már csak "jelzett", ez azt jelenti, hogy majdnem jól zár, csak egy ici-pici visszaáramlás van. Emiatt a véralvadásgátló gyógyszert is elhagyhattam. A tricuspidális (jobbkamrai) billentyű még ennél rosszabbul zár, a számított pulmonális nyomásom még magas, a normálisnak kb. kétszerese. De ez is javulhat még. Sőt érzem is, hogy javult, mert az első hetekben még terhelésre nehézlégzésem volt, szédültem, rosszul éreztem magam, de ez már elmúlt. Új kifejezést is találtam a szívultrahang leleten, amely eddig nem volt : "relaxációs zavar", de mivel az orvos nem foglalkozott vele különösebben, gondolom nem túl komoly.

Szóval a lényeg, hogy most minden rendben. Benne vagyok abban a 60-80 %-ban, akiknél javulást okoz a CRT. Mondhatnánk, hogy "happyend", de ez még nem az "end", az még messze van, csak "happy", I am happy.


Kontroll

Néhány szó a kardiológiai kontrollról, valamint a rosszabbodó szívelégtelenségemről, és az antikoaguláns terápia bevezetéséről


3 hét után visszarendeltek egy kontroll ultrahangra. Az az orvos végezte, akihez a kardiológiai kórtermem is tartozott. Most sem volt túl bőbeszédű. Rákérdezésemre azért elmondta, hogy az ultrahang eredménye nem javult, pontosabban volt egy-két érték, ami javult, és volt egy-két érték, ami romlott. Gyakorlatilag egyfajta átrendeződés történt az eddigi kezelés hatására. A különbségek egy része - szerény véleményem szerint - abból is adódhattak, hogy más személy végezte a vizsgálatot.
Néhány szösszenet: A bal kamra falai akineticusak, míg egy hónapja azt írták, hogy jelentős diffus hypokinesis. A bal kamra mérete nőtt (72-55), a jobb kamra mérete csökkent (36). A pulmonális billentyű korábban jó volt, most már enyhe regurgitátió van. Mitrális regurgitatió: közepes, korábban jelentős funkcionális MI. Tricuspidális regurgitatió: közepes, korábban jelentős TI. A számított pulmonális nyomás 77, míg egy hónapja 58 volt. EF: 25-30 %, korábban 30-32 %. Valaki világosítson már fel, hogy melyik EF értéket kell nézni, mert nálam a Simpson sokkal rosszabb (20 %), míg az M mód sokkal jobb (42 %). Azóta sejtem már, hogy a Simpson értéket 2D-s kimerevített (systolés és diasztolés) kép alapján állapítják meg, ezért szerintem tuti, hogy pontatlanabb, az M mód pedig 3D-s alapú. Van még egy csomó érték, amit nem tudom, hogy micsoda, ahhoz hogy megértsem, minimum el kéne végezni az orvosi egyetemet.
A vizsgálat végén feltettem néhány kérdést, arra korrekt választ kaptam. Visszarendelt szakorvosi vizsgáltra 1 hét múlva, hogy megbeszéljük a továbbiakat.

A szakorvosi vizsgálaton több tájékoztatást kaptam. A gyógyszereim maradtak, mint eddig, de azért megengedte, hogy felezzek egy-két gyógyszert, ha tartósan leesik a vérnyomásom. Elmondta, hogy CRT pacemaker beültetésre lesz szükségem, minél hamarabb, mert nem jók az értékeim (magas QRS érték, BTSZB, szívelégtelenség NYHA II-III. között). Szerzett konzultációs időpontot a műtétet végző orvosnál. Valószínűleg a fél év múlva esedékes MR vizsgálatra nem fogok tudni majd elmenni, mert az addigra beültetett pacemaker miatt nem lehet ilyen vizsgálatot végezni. De elmondta, hogy bármit is mutatna az MR, az nem oszt, nem szoroz, mert az eddigi kezelési módon nem változtat, ugyanis nincs más alternatíva a kezelésre.
Megemlítem, hogy amíg kórházban voltam, mindennap kaptam a hasamba injekciót a vérrögök ellen, a kardiológián naponta kétszer is. De mikor kiengedtek a kórházból, nem írtak fel erre semmit. Ezen nagyon csodálkoztam, attól féltem, hogy elfelejtették. A háziorvosom is hasonló véleményen volt. De láttuk, hogy bele van írva a zárójelentésbe, hogy egyelőre nem vezetnek be antikoaguláns terápiát. Azért megkérdeztem a kardiológusomat a szakorvosi vizsgálaton, hogy kell-e nekem, vagy nem. Ő azt mondta, hogy nem egyértelmű az én betegségem esetén, hogy kell-e véralvadásgátló, vagy nem, az orvosok is vitatkozni szoktak rajta, de ő inkább azt javasolja, hogy megelőzésképpen szedjek. De mivel hamarosan CRT műtétem lesz, addig a hasi injekciót alkalmazzam (Clexane) napi kétszer. Ennek alapesetben elég borsos ára van, de három havi szakorvosi ajánlásra sokkal olcsóbban felírható. Így is lett.

Egyébként ezt a hasznos leírást találtam utólag a neten:


"Kinél kell antikoaguláns kezelést alkalmazni?

A döntésben a CHA2DS2-VASc score-t vesszük alapul.
Rizikófaktor                                                         Score
Pangásos szívelégtelenség/bal kamra diszfunkció    1
Hipertónia                                                                  1
Kor ≥ 75 év                                                                2
Kor 65-74                                                                  1
Diabetes mellitus                                                       1
Stroke/TIA/trombo-embolia                                        2
Vaszkuláris betegség                                                 1
Női nem                                                                      1

Maximális pontszám: 9

≥ 2 score esetén kötelező a krónikus orális antikoaguláns kezelés, még akkor is, ha a beteg jelenleg szinusritmusban van.
1-es score esetén 75-325 mg aszpirin javasolt, de az ajánlás ebben az esetben is inkább az antikoagulálást preferálja.
0 score esetén lehet aszprint adni, de inkább ne kapjon a beteg profilaktikus antitrombotikus kezelést.

Az aszpirin, vagy az aszpirin + clopidogrel kezelés stroke/tromboembólia megelőző effektivitása nem éri el az antikoaguláns kezelés hatásosságát, ezért a két kezelés egymással nem helyettesíthető. Ha a beteg vérzéses mellékhatások miatt nem tud antikoaguláns szert szedni, akkor csak aszpirint kapjon, mert az aszpirin + clopidogrel kezelés okozta vérzéses rizikó egyezik az antikoagulánséval. 75 év felett a vérzéses komplikációkban a warfarin és az aszpirin között nincs különbség.
Az antikoaguláns kezelés súlyos ellentmondása, hogy bár idős betegek esetén a legnagyobb a PF okozta stroke-rizikó, azaz az antikoaguláns kezelésnek ebben a korban van a legnagyobb haszna, mégis az idős betegek kapják legkevésbé és náluk a legnagyobb a vérzés kockázata."

forrás: http://medicalonline.hu/

A fentiek alapján simán megvan nekem a 2 score (majdnem a 3), úgyhogy indokolt nálam az antikoaguláns terápia.