Nagy nehezen sikerült időpontot szerezni október végére, véletlenül jó időben telefonáltam. Mikor a megadott napon odaértem a rendelőbe, se egy katona, se egy nővér nem állta utamat. Mindenki a harmadik oltásra jött emberekkel volt elfoglalva, így még a testhőmérsékletemet sem mérték meg, és fertőtlenítő kotyvalékot sem nyomtak a tenyerembe.
Érdekes módon alig volt ember a rendelő ajtaja előtt, voltunk vagy hárman-négyen. Pedig békeidőben egy ilyen rendelésen legalább nyolcan szoktak lenni. Az állam spórol a szakrendeléseken, úgy látom. Valószínűleg naponta csak ennyi beteget szabad fogadni.
A Doki amúgy 1 órát késett, és loholva érkezett.
Csináltak egy EKG-t, amely a szokásos ábrát mutatta, azt mondták rá, hogy jó. Csak az érdekesség kedvéért leírom, hogy az EKG automata masina abnormálisnak tartotta, ilyeneket irkált: rendellenes pitvari ritmus, bal elülső fasciculáris (nyaláb) blokk, jobb Tawara szárblokk (amúgy bal van eredetileg), nagykiterjedésű infarktus, és egyéb nyalánkságok.
A Doki megmérte a vérnyomásomat, az első kicsit magasra sikerült, de megmérte még egyszer, és az már normál tartományban volt. Hiába, én ilyen vagyok, a vizsgálattól majdnem olyan ideges leszek, mintha egy vizsgára mennék, ki tudja, lehet, hogy a két szó hasonló hangzása okozza ezt tudat alatt.
Az orvos meghallgatta a hátamat, mellkasomat, nem hallott semmi problémát. Megjegyzem, hogy mikor anno 20-25 %-on működött a szívem, és fulladtam a tüdőmben lévő víztől, akkor sem hallottak semmi problémát a sztetoszkóppal.
Ez a Doki amúgy egy nagyon rendes doki, de most teljesen más volt. Kiégett, és kiábrándult, és ezért rideg, és közömbös. Ugyanezt éreztem a másik dokinál is a nyáron. Mint akiket nagy stressz ért, és még nem heverték ki. Bizonyára beledobták őket a mélyvízbe a Covid-osztályokon. Mi, laikusok nem sokat tudhatunk erről (mivel nem publikus).
Egy év múlva kell jönnöm ide legközelebb, de addig még sok víz lefolyik a Dunán.