Járványok és oltások

Sorry, sorry, hogy nem írok, de annyi más dolog van. Sorolhatnám napestig, hogy mit csinálok, és ráadásul mindig találok magamnak új elfoglaltságot is. Most például családfakutatásba kezdtem. Hatalmas meló, de sikeresen elvonja a figyelmet a hétköznapok sivárságától, a nagyvilág bajaitól. Kb. 8-9 generáció kutatására van lehetőség, mert kb. azóta van anyakönyvvezetés. Persze, aki nemesi ősökkel rendelkezik, ő messzebbre visszamehet. 

Mondhatnánk, hogy nincs haszna ennek az egésznek, de azért tanulságokat le lehet vonni belőle. Például, ha az elhalálozásokat tanulmányozom, akkor látom, hogy rendszeresen voltak járványok. Szinte minden generációra jutott valamilyen járvány, hol himlő, hol tbc, hol kanyaró, hol ki tudja mi. Persze a lelkész (pap) sokszor nem tudta a betegség nevét (honnan is tudta volna, nem volt orvos), sokszor csak azt írta a halál okához, hogy "sinlődés", vagy "sinlés", ha kisbaba halt meg, akkor pedig szinte mindig "kelevény" volt a halálok. Voltak időszakok, mikor gyanúsan sok ember halt meg, köztük rengeteg fiatal is, ilyenkor biztosan valamilyen járvány tombolt. Volt, hogy a lelkész szorgalmasan körmölte a számtalan halott nevét, majd elkezdett egyre csúnyábban írni, szinte olvashatatlan volt már, aztán hamarosan a lelkész neve következett a sorban (persze más írással). De abban az időben ezt másképp fogták fel az emberek, nem úgy, mint ma. Elfogadták a halált, ez az élet velejárója volt, tudták, hogy benne van a pakliban, tudták, hogy jó esetben a gyerekeik fele, harmada fogja csak elérni a felnőttkort. Elfogadták, mert volt hitük, tudták, hogy van Isten, van gondviselés, van túlvilág, és minden okkal történik. De mi van ma? Ma csak a nagy materialista nihil van a legtöbb emberben, ezért rettegnek a haláltól. Ezt a mostani járvány nagyon jól megmutatta. A legtöbb ismerősöm kőkemény materialista, és - úgy látom - minél inkább tanultabb valaki, annál inkább az. 

A ragály

A másik észrevételem az oltásokkal van kapcsolatban. Az egyik halotti anyakönyvbe beleírta a lelkész, hogy nagyon sokan elutasították a tehénhimlő oltást, de ha elfogadták volna, nem haltak volna meg ilyen sokan. Tudni kell, hogy ennél az oltásnál akkoriban élő, aktív himlővírust oltottak az emberbe, mert rájöttek, hogy aki átesik a tehénhimlőn, az nem kapja el a feketehimlőt (valami keresztimmunitás, vagy ilyesmi). Persze a tehénhimlőtől is ragyásak lettek az emberek, aztán meg himlőhelyesek, meg gondolom, hogy viszketett is, ezért sokan nem adatták be az oltást, nem kértek a mellékhatásokból, inkább bíztak benne, hogy ők nem fogják elkapni a fekete himlőt. Tulajdonképpen megértem őket. Ma kb. ugyanez van. Egyeseknél mellékhatásokat okoz a mostani oltás (amit hivatalosan nem ismernek el), egyesek meghalnak tőle (amit szintén nem ismernek el), így aztán a lakosság egy része nem akarja felvenni (micsoda hülye kifejezés ez). Nem is értem, hogy mért ezt a tüskefehérje nyavalyát erőltetik (ja, értem, a profit miatt), miért nem a keresztimmunitás irányába gondolkoznak, engem inkább oltsanak be egy sima koronavírus náthával (amely több évtizede köztünk van), és akkor védett leszek a veszélyesebb fajtája ellen is, kibírom azt a kis náthát és hurutot. Ó, ha ez ilyen egyszerű lenne!

Én az mRNS oltásból nem kérek, ezért választottam Sinopharmot, de ki tudja, hogy elérhető lesz-e később is.

Más téma:

Nagy meglepetésemre nem mondták le a pacemaker kontroll időpontomat. Így aztán meg lettem vizsgálva. Minden oké. És csodák csodája mérséklődött az akkumulátor lemerülése, íme:

Helyzetjelentés

Addig jó, amíg nincs miről itt írnom. Azért nem írok, mert nincs témám, mert jól vagyok. Csak a szokásos kontrollokon voltam. A pacemaker hátralévő élettartama most így áll:

Jelenleg 4 év hátralévő időtartamot mutat, de az egyenes meredekségét nézve ez csak 2 év, ha így folytatja.

Örülök, hogy nyáron újraindult az egészségügy, így a szakrendelésekre egy hőmérsékletmérés és nyilatkozat kitöltés után be lehetett jutni. Bár a beléptetésnél úgy néztek rám, mint egy potenciális bűnözőre, akit éppen le akarnak fülelni.

Minden értékem jó, ezért egy jó darabig (fél év, egy év) nem akarnak látni az kardiológus orvosaim.

A háziorvosom pedig most kérdezte meg először az elmúlt 4 év során, mióta ismert szívbeteg vagyok, hogy kérek-e influenza oltást. Nem kértem.

Hát így állunk.

Pacemaker kontroll, és a gyarló, csapongó gondolataim

Pacemaker kontroll, és az én gyarló, csapongó gondolataim

az asszonyi létről, az orvosokról és a pacemaker telep élettartamáról

Ma voltam a PMkardiológusnál. Nem sok dolga volt velem, mert mindent rendben talált. Csak attól másztam a falra, hogy "Jóasszonynak" hívott. Ugyanis ekkor előbújt belőlem a sértett egóm. Mert én ezt egy lekezelő, személytelen megszólításnak tartom, és szerintem ezt inkább öregasszonyoknak szokták mondani. Jó-jó, nem vagyok már húszéves, de még csak a negyvenes éveimet taposom. Egyébként is én elsősorban embernek tartom magamat, másodsorban nőnek, de az asszony kifejezést utálom. Ez a kifejezés a középkorból származik, amikor a férfit tartották csak embernek, a nőt pedig asszonyállatnak. Akkor még a filozófusok azon tanakodtak, hogy vajon a nőknek van-e lelkük, mert szerintük az állatoknak nincs, és ezért valószínűleg a nőknek sincs. Családi állapotom szerint valóban asszonynak vagyok mondható, mert házas vagyok, de a férjem sem mer így szólítani, mert ismeri a reakciómat. Egyébként már az is csoda, hogy férjnél vagyok, mert kislány koromban megfogadtam - látván a szüleim, és ismerőseim házasságát - , hogy én soha nem fogok férjhez menni, ("én bizony nem leszek senkinek a kapcarongya"). Nem is lettem kapcarongya a férjemnek, mert sikerült egy olyan férjet találni, aki megbecsül.

Lehet, hogy a doki azt gondolja, hogy a "Jóasszony" megszólítás helyénvaló, ezért nem haragszom rá, de ha még egyszer így szólít, akkor lehet, hogy a bennem lévő sérült gyermek átveszi az irányítást, és nem fogom tudni megállni, hogy ne szóljak vissza.  Még akkor is, ha tudom, hogy magam alatt vágom  a fát. Közismert, hogy a beteg ember kiszolgáltatott, alárendelt helyzetben van, az orvos pedig fölérendelt helyzetben. Ők sokszor élet és halál urának tartják magukat, és ezt ki is mutatják (tisztelet a kivételnek). Tudom-tudom, nagyon sok jószándékú orvos is van (egyébként a pmkardiológusomat is közéjük sorolom). De sokan közömbössé, sőt beteggyűlölővé válnak az évek során. Elképesztő, de így van. Úgy tűnik, hogy az emberi szeretetnek, és az önzetlen segíteni akarásnak írmagja sincs bennük. Pedig valószínűleg csak magukat védik érzelmileg. Nem tudják magukban lekezelni a körülöttük lévő sok fájdalmat, betegséget és halált (a sok negatív energiát), ezért inkább elzárkóznak tőle. Nem szabadott volna orvosnak menniük, mert nem alkalmasak rá. Az orvosok (nővérek, börtönőrök, szociális munkások, pszichiáterek...stb., akik elesettekkel foglalkoznak) valóban veszélynek vannak kitéve. Gondoljunk bele, például az orvosok egy műtét során végig a beteg aurájában tartózkodnak, sokszor több órahosszáig (pl. az én műtétem 2,5 órás volt). Úgy kell segíteniük a betegeken, hogy közben megvédik a saját egészséges energiarendszerüket a betegek káros, vagy kiegyenlítetlen energiáitól (mert aki beteg, annak a fizikai testén túlnyúló energiatesteiben sem stimmelnek a dolgok). Nem könnyű feladat ez, kevesen alkalmasak rá. Az auralátók szerint a gyógyító emberek auráját vastagfalú, átláthatatlan buborék veszi körül, ami véd a külső hatások ellen (de ez a burok sokszor a jó energiákat sem engedi be, és a belül keletkező negatív energiákat is ki kellene engedni valahogy). Talán tanácsosabb lenne nem páncélt növeszteni, hanem talán elég lenne egy állandó pozitív lelkiállapotot fenntartása (ez nehéz, tudom), amely megvéd, mert a hasonló csak a hasonlót vonzza.

De beszéljünk inkább a pacemaker kontrollom eredményeiről:

Korábban említettem, hogy a pacemaker telep töltöttségét, kalkulált hátralévő élettartamát nem tartom egyenletesnek. Ezért most készítettem róla egy grafikont.

Ez azt mutatja, hogy üzembe helyezés után valóban meredekebben esett a töltöttség szintje, nagyobb volt az ingadozás, de mostanában beállt egyenletesre, és most kb. 6 év van hátra a cseréig. Ahol egy ugrás van a grafikonon, ott volt a repozíciós műtétem. Ez azt mutatja, hogy a második műtét előtt nagyobb volt az energiafogyasztás. Összesen 2 év alatt 4 évet esett a telep hátralévő élettartama.

Egyébként ritmuszavarom nem volt. A CRT  reszinkronizáció hatásfoka 99 %. És jobban érzem magam, mint valaha.

Pacemaker kontroll

Pacemaker kontroll

laikus elmélkedés arról, hogy mit jelentenek a CRT-D pacemaker által tárolt adatok, és a kinyomtatott grafikonok

Ma a féléves pacemaker kontrollon voltam. Nem sok mindenről tudok beszámolni, mivel minden változatlan. Ez végül is pozitív dolog, mert azt jelenti, hogy a ketyere pöpecül működik.  A Dokinak nem volt jó kedve, de nem az eredményeim miatt. Megértem, mert hiszen "Szar az élet, annak látszik. De az az igazság, hogy az élet egy nevetés és a halál egy vicc. Meg fogod látni, hogy ez csak egy színielőadás." /részlet a Monty Python: Brian élete c. film egyik betétdalából/


A jobb kedvre derülésre javasolnom kellett volna a Dokinak a fent nevezett dalocskát, amit ha elénekelsz, rögtön felvidulsz. Kb. ilyesmikről szól:

"Vannak rossz dolgok az életben,
melyek tényleg meg tudnak őrjíteni.
Más dolgok arra késztetnek, hogy káromkodj és szitkozódj.
Mikor az élet porcogóján rágódsz,
ne morgolódj, inkább fütyöréssz!
És ez segíteni fog abban, hogy a dolgok jobbra forduljanak…

És- mindig az élet fényes oldalára tekints..
Mindig az élet könnyű oldalát lásd…stb."

Vicces dal, de sok igazság van benne. Én magam is mindig ezt fütyörészem. Hatásos. Sorstársaim! Ezt nektek is ajánlom!

 

Utólagos megjegyzések:

Minden egyes kontroll alkalmával a Doki ki szokott nyomtatni egy több oldalas papírcsíkot a CRT pacemaker programozó egységéből. A Doki ezúttal nem az ingerlési küszöb tesztelésének grafikonjait (pacing threshold test report), és nem az időszak összefoglaló adatait (final: session summery), és nem is a beállított paramétereket (final:parameters) nyomtatta ki, hanem egy olyat , ami még nem volt, aminek az a neve, hogy Quick look II report. Próbáltam eligazodni rajta, úgy néz ki, hogy ez az elmúlt időszakról készített rövid jelentés.  Ezen is rajta vannak az elektródák és a készülék beállított paraméterei. A telep várható élettartamán kicsit megütköztem (7,3 év), ugyanis az elmúlt fél év alatt 1 évvel csökkent az élettartam. Hogy van ez? Nem lineárisan csökken a hátra lévő idő, ha a kimeneti feszültség konstans? Az a baj, hogy nem értek a telepekhez, és azt sem tudom, hogy ebben milyen fajta van. Majd a következő kontroll alkalmával kiderül, hogy mekkora lesz a csökkenés egy újabb félév után.

Van néhány grafikon még a papíron. Az egyikről kiderül, hogy nem volt kamrai fibrillációm (VT/VF) a beültetés óta. A másikon az látszik, hogy amíg nem lettem újraműtve, addig rendszeresen voltak pitvarfibrillációim (AT/AF), de csak maximum 5 percig naponta, de most már nincsen. Van egy grafikon az aktivitásomról is (patient activity), a gép szerint átlag napi 3,4 órát vagyok aktív. Az elmúlt évhez képest csak nagyon enyhe növekedés látható a grafikonon. Ez szerintem téves, hisz az előző posztban is írtam, hogy mennyiféle testmozgást csinálok. Nem futok, és nem ugrálok, az tény, mert azt nem bírnám. De aki próbálta már a Callenetics tornát, az tudja, hogy ha helyesen végezte el a gyakorlatokat, akkor - bár szinte csak egy helyben állt, vagy feküdt - a végén remeg a lába, és folyik róla a víz. Vagy nézzük a jógát, például próbáljátok ki Bryan Kest Power jógáját, a nevében is benne van, hogy ez egy erősítő jellegű jóga, az Astangha jógára hasonlít, szálkásít és keményen edz. A jógában az a jó, hogy olyan izomcsoportokat is megmozgat, amelyeket a hétköznapi életben alig használunk (főleg a csavart pózok, meg az olyan kitekert pózok, amit nem mindenki tud megcsinálni, csak ha hosszú ideig gyakorol).

Elképesztő, tavaly szinte csak ültem és feküdtem, most meg ennyi mindent csinálok, és nem mutat több aktivitást a grafikon. A gép valószínűleg csak a rázkódást tudja mérni (valamilyen folyadékkristály van benne).
A papírról kiderül még, hogy a gépnek nem kellett beavatkoznia egyszer sem, mert nem voltak ritmuszavaraim. Hurrá, ez jó! A rejtélyes Total VP pedig 99,7 %. Ezen belül az AS-VP 96,9 %, az AP-VP 2,8 %, (a kettő összege a Total VP = 99,7 %), az AP-VS 0,2 %, az AS-VS < 0,1 %. Ezek vajon mik? Elég bonyolultnak tűnik, hogy mi az a VP, AP, VS, AS, nem is próbálom felfogni, de úgy látom, hogy az EKG görbéről például leolvasható, hogy egy adott szívdobbanásnál a négy variációból épp melyik eset áll fenn, de ennek megértéséhez komoly előtanulmányok kellenének. Mivel az AS atrial sence-t jelent, az AP atrial pace-t, a VS ventricular sence-t, a VP venticular pace-t, ezért tisztán a logika azt diktálja, hogy AS-VP esetén (ami nálam a legtöbb) a pitvarban észlelt természetes szívritmusom impulzusa van továbbítva a készülékbe, a kamra pedig ez alapján, az elektródán keresztül mesterségesen kapja a jelet. AP-VP esetén valószínűleg lecsökken a szívfrekvenciám 50/perc alá (ugyanis nálam 50-re van beállítva a minimális frekvencia), ilyenkor mesterségesen kell fenntartani a min. 50-s ritmust, és ez van továbbítva a kamrába. AP-VS esetén is ez van, de valami miatt a kamrák nem kapják meg a jelet (nincs szinkronizálás). AS-VS esetén érzékelhető a minimum 50-s természetes ritmus, de nincs továbbítva a kamrákba, nincs szinkronizálás. Jó kis programozói feladat lehetett erre mindenféle algoritmusokat írni, hogy a készülök minden esetben fenntartsa a megfelelő szívritmust, ráadásul szinkronizáltan..
Ha a fenti fejtegetés igaz, akkor a total VP azt mutatja, hogy az elmúlt időszak hány százalékában működött hatékonyan a CRT pacemaker. Azt fejezi ki, hogy a szívdobbanások hány százaléka volt reszinkronizált a gép által. Az eredmény számomra megnyugtató, mert láthatóan (és érezhetően) működik a reszinkronizációs terápia.

Az elmúlt hónapok

Az elmúlt hónapok történései

avagy mit tehet egy szívelégtelen beteg az állapota javítására (testmozgás, lelki megnyugvás, az élet értelmének keresése)

Néhány szót az elmúlt pár hónapról:

Mióta tavaly év végén újra megműtöttek, és normálisan sikerült beállítani a pacemakert (CRT-t), azóta olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. 

A testem fokozatosan alkalmazkodott a jobb szívműködéshez, a terhelhetőségem lassan, apránként növekedett. Tavasszal alig vártam, hogy jöjjön a jó idő, és nagy sétákat tehessek a természetben. Áprilisban, májusban már a hegyekbe is elmerészkedtem, előre kinéztem könnyű túraútvonalakat, amiket sikerült is teljesíteni. Sajnos egyszer rossz túraút jelzésen indultam el, és ezzel meghosszabbítottam, és nehezítettem a távot, de ezt is túléltem. Ahogy várható volt, a meredek emelkedők továbbra sem nekem valók, így aztán maradok a kisebb szintkülönbségeknél, a lankásabb lejtőknél. Azáltal, hogy néha jobban megdolgoztatom a szívemet, a mindennapi élet terheléseit (jövés-menés, takarítás, kertészkedés) sokkal könnyebben veszem. Ha ezt most egy kardiológus olvasná, lehet hogy helytelenítően rázná a fejét, de én nem kértem előre engedélyt kardiológustól, mert akármit is mondott volna, akkor is ezt csinálnám (én, a kis önfejű). 

Hetente egyszer-kétszer Callenetics-tornára járok, ami kardiológiailag nem túl megterhelő, mert lassú, apró mozgásokról van szó, de jól formálja az alakot, mivel a mélyizmokat erősíti. A köztes napokon igyekszem egy kicsit jógázni, de nem mindig van rá idő. Tai-chizni is elkezdtem, de még nagyon amatőr vagyok benne. 

A fenti mozgásformák nagyon jó hatással vannak rám, az év első felében már-már kezdtem úgy érezni magam, mint egy "normális" ember, rövid időszakokra képes voltam elfelejteni, hogy pacemaker van a bőröm alatt.

Aztán júniusban elkezdődtek az időjárási anomáliák. Jöttek-mentek a zivatarok, egy-egy zivatar alkalmával pár perc alatt hatalmas mennyiségű víz esett le az égből, úsztak az utcák is, mert a csapadékvíz elvezető csatornák kapacitása nem ilyen intenzitású esőkre van méretezve. Lényeg a lényeg, hogy az én beteg szívem nem szereti a hirtelen légnyomás változásokat.  Aki nem tudná, a szívbetegek jobb időjárás előrejelzők, mint a levelibéka. Tudjátok, a levelibéka, akit betesznek egy befőttes üvegbe és tesznek mellé egy létrát. Sőt, ez a módszer még papírbékával is működik, s erről még tervrajzot is találhattok a neten:

Szóval ott tartottam, hogy minden szívbeteg egy két lábon járó, élő időjárásjelző állomás. A szívbetegek fórumain olvasott hozzászólások is egyértelműen ezt igazolják. A betegek nem győznek tömegesen panaszkodni, mikor front, vagy eső közeleg.

Nekem a zivatarok utáni párás, fülledt meleg is nehézlégzést okoz. Egy szó mint száz, a június nem volt a kedvenc hónapom.

A júniust leszámítva tök jól érzem magam.  Hol vannak már azok az idők, mikor depressziósan magamba roskadtam. Amikor több alkalommal előfordult, hogy reggel felébredve jöttem rá arra, hogy a betegséget nem csak álmodtam, hanem ez a valóság. "Ez képtelenség!"- kiáltottam akkor a világba. Aztán eszembe jutott, hogy mit mondott Smith ügynök Neonak a Mátrix c. filmben:
"- Nem képtelenség. Szükségszerű."

Igen, szükségszerű, és ... sorsszerű. Akkor is ez jutott eszembe, mikor később olyan dolgok történtek velem, amelyek mintha előre meg lettek volna rendezve. Mert véletlenek nincsenek, minden okkal történik az életben. Minden történésnek célja van. Csak meg kell keresni, hogy mi az a cél. És ez az, amit nehéz megtalálni, a dolgok mögött mélyen megbúvó értelmet.
 Rudolf Steiner is azt mondta:
"Bizonyos dolgoknak szükségszerűen meg kell történniük, még akkor is, ha ezek valamilyen szempontból károsak. Kell, hogy az ember ki legyen téve ilyen ártalmaknak, hogy ezeket leküzdve bizonyos erőket szerezzen meg."

A javulásom tulajdonképpen tavaly Karácsony óta zajlik. A második műtétem ugyanis (egy elhalasztást követően) egy héttel Karácsony előtt történt, és így a pacemaker utólagos beállítása, és a varratszedés pont Karácsonyra esett. (És mellékesen ugyanekkor ért engem egy nagyobb érzelmi, illetve energetikai hatás is.)
Szerintem a Karácsonyi időpontnak nagy jelentősége van. Mert mi is a Karácsony?
Hivatalosan Jézus születését  ünnepeljük ezen napon, de állítólag Jézus nem ezen a napon született, csak I. Gyula pápa nyilvánította Jézus születésnapjává az egyik zsinaton. A Karácsony mégis kapcsolatban van Krisztussal, a krisztusi minőséggel. Karácsony a szeretet ünnepe, amikor a fény diadalt arat a halál és a sötétség felett. Az újjászületés, és a remény ideje. És ha nyitottak vagyunk rá, ilyenkor a mi szívünkben (a lelkünkben) is felgyulladhat a Krisztusi szeretet fénye, hogy aztán beragyogja a környezetünket is. Bármilyen abszurdul is hangzik ez a materialisták számára, velem is körülbelül ilyesmi történt, és azóta is azon vagyok, hogy ezt fenntartsam. Mert a szívcsakrán belül lévő fénymagot folyamatosan ápolni, gondozni kell. A pozitív érzelmek, gondolatok, a jóindulat, segítőkészség, alázatosság, egyszóval a szeretet táplálja a lángot, ezekre törekszem én is. Ez nem mindig sikerül, mert én csak egy ember vagyok, de törekszem rá.

És milyen érdekes, egy buddhista ima is erről szól, csak nem krisztusi fénymagnak nevezi a belső fényt, hanem bódhicsittának:

"Azokban, akikben még nem született meg a drága bódhicsitta szülessen meg bennük,

Azokban, akikben megszületett, ne csökkenjen a drága bódhicsitta, hanem

Egyre jobban és jobban növekedjék.

Ez a legfőbb elixír, amely legyőzi a halál uralmát.

Ez a kimeríthetetlen kincsestár, amely a világ szegénységét megszünteti.

Ez a legcsodálatosabb orvosság, amely a világ betegségét meggyógyítja.

Amikor megfáradtan bolyongunk a lét meghatározott ösvényén,

Ez az egyetemes híd, amely a születés boldogtalan állapotából a szabadságba vezet.

Ez a tudat felkelő holdja, amely az előítéletek zavaros viharát elűzi.

Ez a hatalmas Nap, amely végleg felszívja a világ tudatlanságának ködét."

Sathya Sai Baba is azt mondta, hogy "A lélek azért jött e világra, hogy feltárja a saját ragyogó fényét, ami maga az Isteni szikra."

„Az igaz önvalód fényének megpillantása szabaddá tesz.”
/Yogi Bhajan Ji/

Krisztus azt mondta:  "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (Tehát csak a bennünk  lévő krisztusi fénymag által, amely az ember Jézust Krisztussá tette.)

Azt is mondta: "Isten országa bennetek és köztetek van."

"A krisztusi szeretet a Világegyetemet éltető, hordozó és fenntartó legfőbb valóság, melyet életünkben megvalósítani egyedül érdemes, mert örök életünk kibontakozása függ tőle."

/Makk István: Gömbszimbólika/
 

Hú, bocsánat, nagyon elkalandoztam. De az elmúlt hónapokban a fenti témákkal is foglalkoztam, amelyről nem állítom, hogy ez egy abszolút igazság, mert ahhoz még túl tudatlan vagyok, hogy ilyet állíthassak. Csak egy útmutatás azok számára, akik szintén keresik az utat.

Szívelégtelenség - kiegészítő kezelések II.

Szívelégtelenség kiegészítő kezelése

avagy az ember energiamezejében lévő blokkok okai és megszüntetése, kiemelve a szívközpont problémáit (csakrák, energiatestek, és ráadásként a szerelem fajtái)

Folytatnám az alternatív kezelési módok számbavételét. Ez a bejegyzés sokaknak meredek lesz, de arra kérem az olvasót, hogy egy időre függessze fel előítéleteit, mert csak úgy lehet megérteni a mondandómat, ha figyelmesen, nyitott elmével, előítéletek nélkül olvassa végig.

Gondolom mindenki tapasztalta már, hogy vannak emberek, akiknek kellemes a kisugárzása, és jó a társaságukban lenni, még akkor is, ha egy szót sem szólunk egymáshoz, és vannak emberek, akiknek nem jó a közelében tartózkodni, pedig semmi látható okunk nincs rá, csak egyszerűen rossz a légkör körülötte. Sőt, olyan emberek is vannak, akik teljesen közömbös hatással vannak ránk.

Vajon miért van mindez? Véleményem szerint azért, mert minden embert körülvesz egyfajta energiamező, amelyet úgy hívunk, hogy aura. Általában azokkal az emberekkel érezzük jól magunkat, akiknek hasonló rezgésszintű aurája van, mint a mienk, ezért azonnal rájuk tudunk hangolódni, seperc alatt azonos hullámhosszra tudunk kerülni vele. Ez olyan, mint amikor a rádiót egy adott hullámsávra állítunk, és az veszi az adást. Csak az a különbség, hogy egy ember nem csak veszi mások adását, hanem ki is sugározza a sajátját.

Az aura

Néha finomtestként szoktak ráutalni, amely a tisztánlátók ("akiknek van szeme a látásra") szerint 7 rétegből áll. Legbelül van a legsűrűbb anyagú, a legkisebb rezgésszámú test, a fizikai test. Ahogy haladunk kifelé, egyre kisebb sűrűségű testeket találunk, így az aura a fizikai testen kívül akár 1-1,5 m-re is elérhet. Amikor valakivel kapcsolatot teremtünk, például beszélgetünk, akkor gyakorlatilag benne vagyunk egymás aurájában, energiacsere folyik közöttünk.

Vannak emberek akik úgy születnek, hogy látják az energiatesteket, de ki is lehet fejleszteni ezt a képességet. Én például a legalsó réteget, az étertestet néha látom egy kicsit.

A látók ilyennek látják az aura testeit:

Ha metszetben ábrázoljuk őket:

Ezek nem lefejthető rétegek (mint a hagyma rétegei), hanem a nagyobb kiterjedésű, magasabb rezgésű testek tartalmazzák, és áthatják az összes belül lévő, alacsonyabb rezgésű testet.

Mint a képen látható, a test fő tengelye mentén található a 7 fő csakra (a középső 5 az páros csakra).

Oldalnézetben:

A csakrák biztosítanak energetikai összeköttetést a test rétegei között, feladatuk, hogy felvegyék és szétoszlassák a csi-t az aurában, és az energiavezetékeken (meridiánokon) keresztül a testben. Minden aurarétegben megnyilvánul a csakrák más-más aspektusa. A csakrákon keresztül történik az energia felvétel és leadás. Át is alakítják az energiát, egyfajta transzformátorok. Minden csakra energetikai örvényekből (vortex) áll, mert a kijövő és bemenő energiák örvényt okoznak. Ha befelé megy az energia, akkor az óramutató járásával megegyezően örvénylik (forog), ha kifelé jön az energia, akkor az óramutató járásával ellentétesen forog. A csakrák a forgási frekvenciájuknak megfelelő frekvenciájú energiát metabolizálják a környező világból. A színük is azt mutatja, hogy a test tengelye mentén fölfelé haladva egyre magasabb frekvenciájú csakra található. Ugyanis a színeik megegyeznek a szivárvány színeivel. Amikor színekről beszélünk, a fény látható tartományára utalunk, 760,8 nm-től (sötét vörös) 393,4 nm-ig (lila). Minden színhez egy bizonyos hullámhossz tartozik. A szivárványban - mint tudjuk - a spektrum színeit lehet látni a fehér fény esőcseppeken (mint prizmákon) keresztül történő szétbontásával, szétszóródásával. A fény megtörésének mértéke függ a fény hullámhosszától, ami a színekért is felelős. A vörösnek van a legnagyobb hullámhossza (legkisebb frekvenciája), a lilának a legkisebb hullámhossza (legnagyobb frekvenciája).

Szivárvány színei

Ugyanezt látjuk a csakrák esetében is.

Ahhoz, hogy az energiák áramolhassanak, a csakráknak nyitottnak kell lenniük. Máskülönben az energiaelakadás fizikai betegségeket okozhat.
A főcsakrákon kívül számtalan al-csakránk is van. A legkisebb csakrák az akupunktúrás pontok, amelyekről a Szívelégtelenség - kiegészítő kezelések I. posztban már beszéltem.

A fenti bevezető után tudok rátérni a tulajdonképpeni témánkra, a szívcsakrára. Ez a negyedik csakra, és a mellkas közepén helyezkedik el.

A szívcsakra a legfontosabb csakra. Az alsó anyagi jellegű csakrák és a felső szellemi jellegű csakrák között középen helyezkedik el, és egyfajta hidat, átjárót képez közöttük (itt találkoznak az égi és a földi erők). Ezért ha zárt a szívcsakra, akkor nem csak a külvilággal való energiacsere akadályozott, hanem a csakrák közti belső energiaáramlás is.

Ha egy embert nagy trauma ér, vagy sok csalódás, keserűség, akkor a szívcsakrája bezárul, vagy egyéb károsodás éri (megszakad a szíve), és megakad az energiaáramlás. Egyébként hivatalosan is létezik a cardiomiopátianak egy olyan fajtája, amit "megtört szív szindrómának" neveznek, másnéven Stress cardiomyopatia, vagy Takotsubo cardiomyopatia, amit nagy trauma szokott okozni, például mikor volt egy nagy földrengés Japánban, ez a betegség több embernél előjött.

A folyamatos csalódások, állandó stressz által okozott bezárulást pedig valahogy így kell elképzelni:

Az is lehet, hogy már gyerekkorban (bántalmazás, terrorizálás hatására) fejlődött ki rosszul a szívcsakra, és soha nem is volt nyitott (az energia csak a kisebb csakrákon keresztül áramlott, úgy ahogy tudott). A gyerekkori trauma oka felnőttfejjel sokszor banálisnak tűnhet. A felnőtt sokszor észre sem veszi, hogy milyen romboló hatással volt a gyerekre egy-egy szavával, vagy tettével.

A traumák és a rossz energiaáramlás gátakat, blokkokat, energiahiányos részeket hoznak létre az aura különböző részein.  Ha találkozol olyan emberrel, netán - ha szerencsés vagy - emberekkel az életed során, akikkel energetikailag harmonizálsz, akkor a köztetek lévő öntudatlan energiacsere képes kitölteni ezeket a réseket, fehér foltokat. Ekkor jól érzed magad a másik társaságában, energiáitok összefonódnak (ezt szó szerint kell érteni, mert tényleg energiaszálak nőnek a csakráitok között). A másik ember lehet, hogy egy vadidegen (legalábbis ebben az életben), de elég pár perc, hogy a fentiek lejátszódjanak. Rosszul esik, mikor el kell válni tőle, mert ilyenkor a másik ember kivonja belőled energiái nagy részét (de nem mindet). Vágysz rá, hogy újra találkozzatok, hogy újra kitöltse hiányosságaidat, és újra "teljesnek" érezhesd magadat. Ha megint találkoztok, előfordulhat, hogy megmagyarázhatatlan örömet élsz át. Talán így kezdődik a szerelem?

Visszatérve a szívcsakrára, a szívcsakra irányítja a csecsemőmirigyet, a szívet, a tüdőt, az őket beidegző idegközpontokat, a karokat, kezeket és a vérkeringést. Állítólag a szív is tekinthető endokrin mirigynek, mivel atriopepint választ ki. Erről az anyagról azt tudjuk, hogy csökkenti a vérnyomást, szabályozza a vér mennyiségét, tágítja az ereket. A csecsemőmirigy a pubertás korig nő, majd zsugorodni kezd. Az immunrendszer része, oly módon, hogy a fehérvérsejtek képzésében vesz részt. A szívcsakra betegségeihez tartoznak az immunrendszerrel és a vérkeringéssel kapcsolatos betegségek, mivel itt „dől el”, hogy mit fogadunk el és mit nem, vagyis az antitestképzés, és az antitesteket szállító vér kapcsolódik hozzá.
Érzések közül a szeretet és együttérzés, az egység és nyitottság érzése is ide tartozik.

A szívcsakra zavaraira visszavezethető néhány betegség, probléma:

Autoimmun betegség: A beteg szimbolikusan és fizikailag is önmaga ellen harcol. E mögött, mártírviselkedés, a saját szükségletek megtagadása áll. Az ilyen típusú betegségeknél különösen figyelni kell arra, hogy a beteg megélje szükségleteit.
Immungyengeség: Szimbolikusan azt a vágyat fejezi ki, hogy az érintett nem akar különbséget tenni barát és ellenség, ismerős és ismeretlen között. Mivel a beteg testi síkon nem tesz különbséget jó és rossz között, nem is védekezik, így eljut a hőn áhított nyitottsághoz. De ez a fajta nyitottság halálos is lehet, ahogy azt az AIDS is mutatja.
Szívpanaszok: Legtöbbször az az oka, hogy nem hallgatunk a szívünkre, mintha szívtelenül élnénk. Ez gyakran merev nézetekben és feszültségben nyilvánul meg. A szívpanaszok a belső melegség hiányára utalnak. Ez azt jelenti, hogy az érintettnek nincsenek szeretetteljes érzései.
Vérkeringési problémák: Azzal függ össze, hogy mennyire vagyunk képesek szeretni. Engedjük-e vérünket szabadon áramlani? Engedjük-e a szeretetet/szerelmet szabadon áramlani?

Általános tanácsok a szívcsakra harmonizálásához:

1. Szeresd embertársaidat (az összeset), a Földet, a körülötted lévő élőlényeket, de saját magad is. 

Ez egyszerre gyógyít téged is, meg a környezetedet is, mert a környezetedbe is kiárasztod a szeretet energiáját. A szeretet a legmagasabb szintű gyógyító erő.

2. Minden nap tegyél valami jót másoknak (pl. egy őszinte mosoly) és önmagadnak is.

Mert az igazi boldogság az, mikor másokat boldoggá teszünk. És ha te boldog vagy, akkor a körülötted lévőkre is átragad a boldogság.

3. Viselj gyakran zöld ruhát, vagy aludj zöld színű ágyneműben. 

Ugyanis ilyen színű a szívcsakra (ilyen a frekvenciája). Ezért azt is tanácsolom, hogy legyél sokat a zöldellő természetben.

4. Tegyél rózsakvarcot a párnád vagy az ágyad alá.

A kristályok energiát szívnak magukba, energiát hordoznak, és energiát bocsátanak ki magukból. Felerősítik a környezet energiáit, tisztítják a teret és az ember auráját. A rózsakvarcot régóta hatékonyan használják a szív gyógyítására minden szinten.

5. Bocsáss meg másoknak és önmagadnak, amitől megtisztul a szíved.
A megbocsátás felszabadít. 

„Haragod a tenyeredben tartott parázs, téged éget, csak önmagadat pusztítod vele” - mondta Buddha. Milyen igaza van.

A megbocsátásról beszél a Miatyánk ima is „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Ha túl passzív a szívcsakra:

1. Olvass romantikus irodalmat!
Ez ráirányítja a figyelmedet a szeretetre, szerelemre, és egyúttal motivál.

2. Végezz rendszeresen légzőgyakorlatokat, hogy kitáruljon a szívcsakrád! 

Minden nap olyan gyakran hajlítsuk hátra a gerincet, amilyen gyakran csak lehet, erre vannak speciális jógagyakorlatok is. Vagy olvassunk például hason fekve, könyökölve! Ha a szívcsakránk nyitott, több levegő kerül a mellkasba, ami kedvez olyan érzéseknek, mint a szeretet és az együttérzés.

3. Légy szerelmes (ha teheted)!

De sajnos ez nem parancsszóra működik. Ez csak a legszerencsésebbeknek sikerülhet a megfelelő helyen és időben. Mert általában akkor szokott az ember szerelembe esni, amikor abszolút nem akarja, vagy nincs abban az élethelyzetben:

„A szerelem nem irányítható rakéta. A szerelem mozgása ismeretlen, titokzatos erőforrásokból táplálkozik. És mindig eltér az előre kiszámított pályától. A szerelem olyasmi, amit sohasem találunk, ha keressük. Van benne valami, ami rajtunk kívül áll.”
/Vladimir Minac/

"A szívnek megvannak a maga okai, amiket az ész nem tud átlátni."
/Pascal/

Csak aztán óvatosan! Nehogy a végén rosszabb állapotba kerüljön a szív, mint előtte volt:

A fenti karikatúrán látható szív valamit nagyon nem jól csinált.

Itt tisztázni kell, hogy többféle szerelem létezik:

- Van a fizikai szerelmi vágy, amely tulajdonképpen szaporodási ösztön, ilyenkor az ember birtokolni akarja a másikat (a magáévá tenni). Sokan azt hiszik, hogy ez a szerelem. De ez az érzelem túl alacsony rezgésszintű. És mivel a csakrák csak az azonos rezgésszámú energiáknak engedélyezik a belépést, ez az elemi vágy csupán a gyökércsakrán keresztül tud áramlani. Nekünk most nem erre van szükségünk, mert ez nem a szívcsakrára hat.

- Van a kölcsönös, érzelmeken, érzékiségen alapuló szerelem. Ennek a szerelemnek mindig van tárgya, azaz csak és kizárólag a szerelmed iránt érzel mély szeretetet. Ez nagyon szép, de még mindig nem elég magas rezgésszámú, úgyhogy ilyenkor a szeretet a szakrális csakrán keresztül áramlik, sajnos most sem a szívcsakrán keresztül. Nekünk most nem (csak) erre van szükségünk.

- Most jön az a szerelem, amit keresnünk kell: Ez is kölcsönös, mély érzelmeken alapuló szerelem, de ilyenkor nem csak a szerelmünket szeretjük. Őt szeretjük a legjobban, Ő a katalizátor, de vele együtt szeretjük az egész emberiséget, és minden élőlényt a Földön. Annyira boldogok vagyunk, hogy legszívesebben magunkhoz ölelnénk az egész világot. Lehet, hogy ilyenkor még az állandóan minket bosszantó szomszédunkra, vagy az örökké elégedetlen, s igazságtalan főnökünkre is szeretettel gondolunk. Hisz nem számít semmi, csak a szeretet. A szeretetünk ilyenkor önzetlen, és nem akarjuk mindenáron birtokolni a szerelmünket. Ha szabadon kell engednünk, akkor azt is el tudjuk fogadni, mert az a legfontosabb, hogy neki jó legyen. (Vigasztaljon, hogy lélekben együtt lehetünk bárkivel, még ha fizikailag nem is. Mert lélekben nem létezik elválás. Csak az ego választ el, és a veszteség fölött érzett fájdalom is jórészt az egonak köszönhető.) Szerintem ezt az érzést hívják "igaz" szerelemnek. Szebbé, és jobbá válunk tőle, mert ilyenkor az igazi énünk kerül napvilágra. Az a benső énünk, amely egy időre kiszabadul az őt körülvevő börtönből, az ego elnyomása alól. Leomlanak a falak, és ebből az igazi énből a szeretet hullámai áramlanak minden élőlény, és Isten felé. Árasztjuk magunkból a szeretet, ha akarjuk, ha nem. Az ismerőseink furcsán, csodálkozva néznek ránk, mert valahogy annyira mások vagyunk.
Sajnos, ha el kell válnod a szeretett személytől (pl. ha reménytelen, vagy akadályozott a szerelem, vagy meghalt a párod), lassan kivonódnak az energiái az aurádból, fájdalomfélét (sajgást, ürességérzést) kezdhetsz érezni azokban a csakráidban, amelyeken keresztül energiaszálakkal összekapcsolódtatok. Nekem is volt részem ilyenben, sajgott a napfonat csakrám, majd a szívcsakrám, és végül a szakrális csakrám is. A napfonat kihat a gyomorra, és enni sem tudsz. Ez eltarthat egy-két napig, vagy amíg le nem nyugszik az ember.

Szóval a szívcsakra megnyílásához az ego meghaladására van szükség. Az önzetlen, univerzális szeretet túllép az egón, és elég magas rezgésszámú ahhoz, hogy a szívcsakránkon keresztül áramoljon.
(Nem csak a szívbetegeknek kellene ezt a szeretetminőséget keresnie, hanem - véleményem szerint - minden embernek, és akkor megváltozhatna a világ.)


Érdekességképpen írom, hogy a szívcsakra kinyílása a kreativitás képességét is növeli. Nem véletlen, hogy a művészek (költők, írók, zeneszerzők) ihletet szoktak kapni a "múzsájuktól". (Főleg, ha reménytelen az epekedés, mert a levezetetlen szexuális energia ilyenkor teremtő-alkotó energiává válik.)

Egyébként a felsorolt szerelem típusokon kívül magasabb szintű szeretet is létezik, de az már nem tárgya a posztnak.

források:
Judith Anodea: A csakrák bölcsessége
Brenda Davies: A szívcsakra megnyitása
Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek
Florin Lowndes: A szívcsakra felélesztése

lásd még:
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések I.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések III.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések IV.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések V.


Végül itt egy videó (művészi köntösben), hogy milyen fejlődésen kellene végigmennie a csakráinknak:

Szívelégtelenség - kiegészítő kezelések I.

A szívelégtelenség kiegészítő kezelése

avagy az akupresszura, csi-kung, és taj-csi gyakorlatok áldásos hatásai (a testünket behálózó meridiánok titkai)

Szívelégtelenségem kezelése során lelkiismeretesen betartom az orvosaim utasításait, szedem a gyógyszereket, hagytam, hogy megműtsenek, és az életmódbeli tanácsokat is követem. - De mit tehetnék még? - tettem fel magamnak a kérdést. 

Mint az előző bejegyzésemből is kiderült, nem gondolom, hogy csak a fizikai szinten lehet kezelni a betegségeket. Nem csak fizikai test vagyunk, sokkal nagyobb erők munkálkodnak bennünk. Utánanéztem, hogy milyen alternatív módokon gyógyíthatnám még magamat.

Lássuk csak:

Testünket bonyolult energiahálózat szövi be, melyet úgy hívunk, hogy meridiánok. Ugyanis a kínai orvoslás szerint (amely több ezer éves múlttal rendelkezik, átmentve egy ősi civilizáció ősi tudását) az embernek három szállítórendszere van: a vérkeringés, a nyirokkeringés, és az energetikai (meridián) rendszer. Ez utóbbi tulajdonképpen egy láthatatlan rendszer, nem lehet a test boncolása során kimutatni (de például elektromos ellenállás méréssel kimérhető), de általában a verőerek és az idegek mellett fut. Az energetikai rendszer összeköti a test felületét a belső szervekkel. A meridiánokon biológiailag aktív pontok találhatók, amelyeken keresztül megvalósul a kölcsönhatás az emberi "csi" és a környező világ "csi"-je között. Ezek belépő és kilépő pontok. Ha egy-egy ilyen pont blokkolt, akkor betegségek jelennek meg a szervezetben, mert elakad az energetikai körforgás. Ezeket a blokkolt pontokat kezeli az akupunktúra és az akupresszúra. Érdekességként írom le, hogy ezeket a pontokat támadják néhány keleti harcművészetben is, mert nagyon sérülékeny, érzékeny pontok. A 700 akupunktúrás pont közül, a harcművészek 108-t használnak. Ha egy-egy ilyen pontra nagyobb erőt fejtenek ki, akkor harcképtelenné tudják tenni az ellenfelet, mert erős fájdalmat, bénulást, zsibbadást, eszméletvesztést, akár halált is tud okozni. A 108 pont közül 36 halálos (persze megfelelő erőkifejtés esetén).

A tizenkét fő meridiáncsatorna 12 szervünk funkcionális rendszerével áll kapcsolatban:

A főmeridiánokból mellékmeridiánok ágaznak szét, ezeket a fenti ábra nem mutatja.

A főmeridiánok közül a szívmeridián a szívben ered, a hónaljgödör közepén, a nagy mellizom alsó széle mögött lép a kar belső felszínére. A felkar belső oldalán a könyökig, annak a belső széléig halad, majd az alkar belső oldalán a singcsont belső szélén fut le a tenyéren át, és a kisujj körömpercének a belső-felső körömágyszögletében végződik. Itt kapcsolódik a vékonybél vezetékhez. A vékonybélen kívül közvetlen kapcsolatban áll a tüdővel és a vesékkel.

Hát nem csodálatos ez a gondosan felépített rendszer, amely a testünket behálózza? Hát nem olyan, mint egy nyomtatott áramkör? Ha már itt tartunk, a szív is tulajdonképpen egy jól megtervezett, 4 rekeszből álló elektromos pumpa, saját vezérlőegységgel. 

Visszatérve a szívmeridiánra, aki érzett már szívbetegség (pl. szívroham) által kiváltott karzsibbadást, az tudja, hogy pont ebben a vonalban lehet érezni a kellemetlen (zsibbadásszerű) érzést a bal karban. Én is éreztem már többször is.

Akupresszúra pontok a szívmeridiánon:

Mielőtt belekezdenél, felhívnám a figyelmet, hogy az akupresszúrának is vannak ellenjavallatai, ezeknek mindenki próbáljon utánanézni. Egyesek krónikus szív- és keringési betegség esetén sem javasolják. Döntse el mindenki maga, hogy kipróbálja-e!

Egy fő és, két kiegészítő pont van, amit érdemes stimulálni.

A főpont:
A kéztenyéren a szívvonalon van, amely érinti a behajlított kisujjat.

 

















Kiegészítő pontok
Az első a csukló tenyér oldalán van, háromujjnyira a hajlat redői alatt, a két ín között.

A második a háton van, kétujjnyira a negyedik hátcsigolya mindkét oldalán a nyakszirt aljától számított 4. kiemelkedésen.

Krónikus betegség esetén a pontokat vagy folyamatosan stimuláljuk, vagy megismételjük a stimulálást átlag háromszor naponta 4-5 percig, több ízben.

Csi kung - Tai Chi

A Csi kung ("energiaművelés") a csi felhasználásának művészete: a csi megszerzése a környezetből, illetve átalakítása és kisugárzása.  
De mi is az a csi?
Sajnos nekünk nincs olyan szavunk, amely pontosan kifejezné a jelentését. Jobb híján életenergiának nevezzük, egyébként a fogalom megfelel a görög "pneuma", és a szanszkrit "prána" szavaknak, egyesek orgonenergiának, vagy taonak is szokták mondani (indiánoknál mana, orenda, vagy wakan). A Tao Te King szerint (amelyben tao-nak hívják): "Szavakkal meghatározhatatlan, intellektussal fel nem fogható, tulajdonságokkal körül nem írható. Jelen van minden helyen, minden időben és minden rezdülésben – élőben és élettelenben egyaránt, köztük magában az emberben is. A tao mindenekelőtt az örökké mozgó, változó világ végső egységének az elve."
Szóval a csi az egész univerzumot betölti az idők kezdete óta, és minden létező dolgot átjár. A csi olyan a számunkra, mint a gépeknek az elektromosság. Szóval olyanok vagyunk, mint valami biorobotok.
A csi nélkül nem működhetne a világegyetem, ez egyfajta isteni lehelet, ez tart mindent mozgásban, áramlásban.  Két pólusból áll, a jinből és a jangból (mivel bipoláris világban élünk).
Aki a tudományos magyarázatokat kedveli, az tanulmányozza a kvantummechanikát, azon belül a nullponti energiát.
Ha minden igaz, a keresztények - bár nincsenek tudatában (és hevesen tagadnák) - ezt az erőt hívják szentléleknek.

Gyakorlatok:

A „belső" gyakorlatok célja, szerepe a Csi megerősítése és mozgatása a testben. Ezáltal sok betegség kialakulása megelőzhető. Napi rendszerességgel gyakoroljunk.
Felhívnám a figyelmet, hogy akinek mostanában volt pacemaker beültetése, az pár hónapig ne csinálja ezeket a gyakorlatokat, nehogy kimozduljon valamelyik elektródája.

Lép – Föld gyakorlat

Vállszélességű terpeszállásban, enyhén behajlított térdekkel helyezzük karunkat tenyérrel lefelé a hasunk elé.

Belégzés közben karunkat körívesen tegyük fejünk fölé, nézzünk felfelé, egyenes háttal feszítsük meg izmainkat.

Enyhén behajlított térdekkel kilégzés közben vigyük karjainkat oldalsó középtartásba.

Térjünk vissza az alapállásba. Naponta tízszer hajtsuk végre.
Folyamatában így néz ki:

Tüdő – Fém gyakorlat

Széles terpeszben tenyérrel lefelé, megfeszített ujjakkal emeljük fel karunkat.

Kilégzés közben visszahúzva tárjuk szét karunkat.

Lélegezzünk be, térjünk vissza alapállásba.

Tenyerünket fordítsuk felfelé, düllesszük ki mellkasunkat, óramutató szerint forgassuk meg karjainkat. Napi 20-30 alkalommal.

Máj – Fa gyakorlat

Széles terpeszben állva kezünk oldalt a magasban. Dőljünk oldalra, és ejtsük le kezeinket. Gerincünk mozgékonyságát is javítja.

Egész törzsünkkel és karjainkkal írjunk le nagy köröket. Talpunk maradjon a földön, a körzés középpontja a kiinduló pozíció.

Tízszer ismételjük naponta.


Vese – víz gyakorlat

Csípőre tett kézzel vállterpeszben állunk. Merev lábakkal csípőből hajoljunk oldalra és előre, mint amikor a szél keresztülfúj a lótusz levelein. Hátrahajlással fejezzük be (hátproblémák esetén óvatosan), majd térjünk vissza alapállásba.

Szív – tűz gyakorlat

Kisterpeszben állva egyik kezünket tenyérrel felfelé engedjük le magunk elé. Másik kezünket tenyérrel felfelé emeljük fel, és nyújtózzunk.

Igen, valahogy így, de a tenyértartásra figyeljünk oda:

Ismétlés karcserével.

Kifelé néző tenyérrel, erős mozdulattal emeljük fel karunkat, a tenyér kerüljön az ég felé. Nézzünk felfelé, és tartsuk ki az állást. A gyakorlat neve „az ég megtartása".

forrás: Hszü Ming-tang: Csung Jüan Csikung
            dr. Yang Jwing-Ming: Chi Kung Egészség és harci művészetek
            http://kinai-medicina.tienshoni.hu

lásd még:

Szívelégtelenség-kiegészitő kezelések II.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések III.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések IV.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések V. 

Most eldől, hogy használ-e, vagy sem

A CRT-D repozíció utáni kontrollok

és rekeszrángási problémák, valamint laikus elmélkedés az elektródák fajtáiról

A műtét után a seb alig fájt, de a beállítással lehettek gondok, mert már a hazafelé tartó úton is többször rám tört a gyengeség. Otthon hol jobban éreztem magam, hol rosszabbul. Egyáltalán nem voltam elégedett az eredménnyel. Ezen kívül három napig nem történt velem semmi érdemleges. 

A negyedik éjszaka rekeszrángásra ébredtem. Mikor megváltoztattam a testhelyzetemet, elmúlt. De az elalvás pillanatában mindig újrakezdődött. Úgyhogy az éjszaka hátralévő néhány óráját sírással töltöttem. - Hát hogy lehetek én ilyen szerencsétlen? Nekem miért nem sikerül semmi? - keseregtem. Abban sem volt sok reményem, hogy ezen lehet még állítani, mivel a kórházban a fülem hallatára beszélték, hogy ez az egyetlen beállítás volt lehetséges. Úgyhogy nagy valószínűség szerint mehetek újra műtétre. A következő néhány éjszaka hasonlóan telt, de nyugtatóval sikerült egy-két órát aludni. 

Kivártam a varratszedés idejét, ami a műtét után egy héttel volt, hogy ne kelljen kétszer menni a kórházba. Hála istennek nem volt még reménytelen az eset, lehetett még - konfiguráció váltással - állítani a pacemaker paraméterein. Közben az is kiderült, hogy azért nem éreztem jól magam, azért voltam gyenge, mert túl alacsonyra állították az ingerlési feszültséget. De ezután még legalább kétszer vissza kellett mennem a kórházba, mire teljesen "rekeszrángás mentes" lettem. A végeredmény az lett, hogy a bal kamrai elektróda beállított feszültségét csak egy hajszál választja el attól a minimum értéktől, amely még hatékonyan ingerli a szívizomzatot, és egy hajszál választja el attól a minimum értéktől amely már ingerli a rekeszizom ideget (nervus phrenicust) is. Ez olyan, mintha egy tű fokán kellene egyensúlyozni, és semmi ráhatásom nincs arra, hogy az elektróda ezután még milyen irányba fog mocorogni, mert hogy még hónapokig előfordulhat, hogy elmozdul valamerre, ugyanis a bal kamrai elektróda nincs különösebb módon rögzítve a véna falához. Majd amikor több hónap múlva körbenövik a testem kötőszövetei, talán utána már nem fog kimozdulni. Öröm az ürömben, hogy mivel a rekeszrángás miatt csak viszonylag alacsony feszültségen van működtetve a bal kamrai elektróda, így a telep élettartama némileg hosszabb lesz, hacsak nem kell az ICD-nek egy párszor újraélesztenie. Ha az alacsony ingerlésre állítás ellenére mégis rekeszrángás jelentkezne, akkor már sajnos nem lehet többet finomítani rajta, ez esetben esetleg be lehet építeni (újabb műtéttel) egy négypólusú (quadripoláris) elektródát a jelenlegi bipoláris helyett, de állítólag ez egy nagyon drága elektróda, amit nem mindenkinek szereznek be. Hogy miért jobb ez az elektróda? Egy kis magyarázat:

Az "ősidőkben" (ami nem is volt olyan rég, csak pár éve) még unipoláris elektródákat használtak, ami azt jelentette, hogy az elektróda végén csak egy pólus volt (katód), a másik pólusnak (anódnak) pedig a pacemaker telep háza, vagy a jobb kamrai elektróda pólusa volt kinevezve. Ez nem sok variációra adott lehetőséget, ha még most is itt tartanánk, akkor nekem "annyi" lenne.

Aztán jöttek a bipoláris elektródák, amelynél az elektróda végén, egymástól kis távolságra, két pólus is található. Ma már széleskörűen ezt használják, nekem is ilyen lett beépítve. Ennél tudnak variálni, hogy a két kamrai elektróda két-két pólusa közül melyik legyen az anód és a katód, és bizonyos esetekben a pacemaker telep háza is lehet egy pólus. Így négy vagy hat variációra van lehetőség (a katód a bal kamrában kell legyen, és úgy tűnik, hogy ICD esetén nem lehet a telep háza az anód, mert ha minden igaz, az a sokkoláshoz kell). Az én esetemben 4 konfigurációt próbáltak ki (mivel ICD-m van), és csak egy volt használható.
A négypólusú elektróda esetében állítólag 10-14 variáció van a pólusok kijelölésére. Jóval nagyobb az esély, hogy találnak olyan konfigurációt, amely nem rángatja a rekeszizmot. A variációk:

Itt egy kép egy négypólusú, és két darab bipoláris elektródával felszerelt CRT-D pacemakerről (a jobb kamrai elektródában pluszban még sokktekercs is megy, ezért vastagabb), az elektródákon lévő fekete részek a pólusok:

Hát dióhéjban ennyi. Egy valami azért szöget ütött a fejembe. Hogy miért nem tartanak készleten négypólusú elektródát a kórházak. Hogy amikor gond van, akkor csak leemelhessék a polcról. Miért kell többszöri sikertelen műtét, hogy egyáltalán meg lehessen rendelni. Úgy láttam, hogy egy CRT-D műtét ötszázezer körül van, engem kétszer műtöttek, így csak a műtét 1 millió körül volt. Ebben nincs benne a pacemaker és az elektródák ára (azokkal együtt már több mint 4 milliónál tartunk). Nem tudom, hogy mennyibe kerül egy négypólusú elektróda, de nem hiszem, hogy árban jobban megéri, ha csak a harmadik műtétnél építik be és nem az elsőnél (gond esetén). Meglehet, hogy a késlekedés miatt a beteget le kell rokkantosítani, de minimum táppénzen kell tartani hónapokig, sőt az is előfordulhat, hogy tartós kórházi ellátásra szorul. Ez mind költség az állami egészségpénztárnak.

De hála istennek velem most nincs gond, egyelőre jól vagyok. Működik a rendszer. Jelentősen javult a terhelhetőségem. Ezt alátámasztotta egy szívultrahang is a közelmúltban. Az ejekciós frakcióm felment 50 %-ra, a mitrális billentyű regurgitációja már csak "jelzett", ez azt jelenti, hogy majdnem jól zár, csak egy ici-pici visszaáramlás van. Emiatt a véralvadásgátló gyógyszert is elhagyhattam. A tricuspidális (jobbkamrai) billentyű még ennél rosszabbul zár, a számított pulmonális nyomásom még magas, a normálisnak kb. kétszerese. De ez is javulhat még. Sőt érzem is, hogy javult, mert az első hetekben még terhelésre nehézlégzésem volt, szédültem, rosszul éreztem magam, de ez már elmúlt. Új kifejezést is találtam a szívultrahang leleten, amely eddig nem volt : "relaxációs zavar", de mivel az orvos nem foglalkozott vele különösebben, gondolom nem túl komoly.

Szóval a lényeg, hogy most minden rendben. Benne vagyok abban a 60-80 %-ban, akiknél javulást okoz a CRT. Mondhatnánk, hogy "happyend", de ez még nem az "end", az még messze van, csak "happy", I am happy.