Betegségem lehetséges eredete

A szívelégtelenségem (dilativ cardiomyopáthia) lehetséges eredete, és tünetei

avagy ismertető a nehezen észrevehető, alattomos tünetekről

Mióta megtudtam, hogy beteg vagyok, sokat gondolkoztam rajta, hogy ez mikor kezdődhetett. Ahogy végiggondolom az életemet, egyre több puzzle darab kerül a helyére. Mivel passzolnak a kirakós játék darabjai, egyre inkább úgy látom, hogy már gyerekként is gyenge volt a szívem, és valószínűleg így születtem. Csak éppen nem láttam a jeleket, mert nem értettem hozzá. Olyan is volt, hogy észrevettem dolgokat, de nem akartam tudomásul venni, inkább homokba dugtam a fejemet. Hogy miért gondolom azt, hogy én egy "gyári hibás" egyed vagyok? Lássuk csak! Mik is a szívelégtelenség tünetei?

Jó, jó, ezek mind jelentkeztek nálam, de leginkább akkor, amikor már dekompenzálódtam, amikor már nagyobb baj volt. De voltak régebbi tünetek is, amikhez szép lassan hozzászokik az ember, és azután már észre sem veszi.


Íme, időrendben elmesélem a felmerült tüneteimet:

1. Gyenge tüdőkapacitás

Óvodás, kisiskolás koromban vettem észre, hogy mindenki tud lufit fújni a környezetemben, csak én nem. Nem tudtam olyan erővel fújni a levegőt a lufiba, hogy legyőzzem a lufi anyagának ellenállását. Természetesen azt hittem, hogy csak "béna" vagyok, és a továbbiakban gondosan kerültem a "lufifújós" helyzeteket. Volt olyan időszak az életemben, mikor átmenetileg ment ez a művelet. Ez akkor volt, mikor felnőtt koromban rendszeresen kardioedzéseket végeztem. Amint abbahagytam az edzéseket, újra gyengébb lett a tüdőm.
Lehet, hogy most hülyének néz a kedves olvasó, hogy mi köze a tüdőkapacitásnak a szívelégtelenséghez. Lehet, hogy vannak tévedéseim, de én azt olvastam, hogy a szív és a tüdő működése szorosan összefügg, oda-vissza kihatnak egymásra. Szóval a gyenge szív okozhat gyenge tüdőkapacitást.
Egyébként a betegségem diagnózisa előtt 3 évvel (2014-ben) a munkáltatóm által szervezett egészségügyi szűrővizsgálat alkalmával végeztek nekem légzésfunkciós vizsgálatot (spirometriát), amely során a vizsgálatot végző hölgy flegmán odavetette, hogy elég gyenge az eredményem, de nem mondott semmit arról, hogy ez mit jelent, és kell-e kezdenem vele valamit, úgyhogy én nem is kezdtem vele semmit.

2. Gyenge fizikai teljesítmény 

Az általános iskolai testnevelés órákon is kis "béna" voltam. Nem csak a futás nem ment jól (lassú voltam, mégis kiköptem a tüdőmet tőle), de más sem (pl. távolugrás, magasugrás, kislabdadobás, szekrényugrás és még sorolhatnám). Akkor éppen olyan testnevelés tanárom volt, aki teljesítmény szerint osztályozott, így aztán hármasnál jobbat nem bírtam összekaparni. Ez elég hülyén nézett ki az ellenőrzőmben, mert minden tantárgyból ötösre álltam, csak ebből nem. Az osztályfőnököm, a Gyula bácsi nem akarta, hogy az év végi bizonyítványomban ott "csúnyálkodjon" egy hármas jegy a sok ötös között, ezért rábeszélte a tesi tanárt, hogy adjon ötöst év végén. Így aztán kitűnő bizonyítványom lett, és ez így ment több éven keresztül. A drága jó Gyula bácsi valahogy mindig elintézte. Hát igen, kedvelt engem. Egyébként már akkor is nyugdíjas korú volt, úgyhogy most már biztos valahonnan a túlvilágról integet nekünk, volt diákjainak.

A bénaságom ellenére hetedik és nyolcadik osztályos koromban judózni jártam. Ez a sportág jobban feküdt nálam, mert amúgy izmos, erős voltam, és küzdőszellemmel is rendelkeztem. Természetesen el kellett menni előtte sportorvosi vizsgálatra, de az mai szemmel nézve komolytalan volt. A judó jól ment, kivéve, hogy az edző olyan állóképesség erősítő gyakorlatokat végeztetett velünk, amely során versenyeztetett minket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mindenki az edzőterem egyik oldalára állt, és különböző módokon kellett eljutnunk az edzőterem másik oldalára, pl. sprintelve, különböző szökdelésekkel, kúszva-mászva, majom-, vagy rákjárásban ...stb. Ezt csak azért mondom el, mert mindig én voltam  a leglassabb, így én értem a célba utolsónak. Az edzőnek az volt a szokása, hogy levette a judóövet a derekáról, és aki utolsónak ért be, azt elfenekelte vele. Ha a lányokat is verte volna, akkor mindig én kaptam volna, de ő csak a fiúkat ütötte, így megúsztam. Bár nem hiszem, hogy ez nagyon fájdalmas lett volna, itt inkább a megszégyenítés volt a cél.
Szóval itt is kiütközött a lassúságom, a többiekhez képest korlátozott kardiológiai terhelhetőségem, pedig nagyon edzett voltam akkor. Ebben az időszakban magamhoz képest kirobbanó volt a formám. Ezt bizonyítja például, hogy mikor az apámék melléképületet építettek, akkor a kert végéből bányászták az építési homokot, és mikor már ember mélységű volt a gödör, lementem az aljába, és én lapátoltam kifelé a homokot, mert annyira jól esett csinálni, meg sem kottyant. Vagy például a nyakamba vettem a nálam 10 kilóval nehezebb bátyámat, és többször körbeszaladtam vele a házat, csak úgy heccből, és egyáltalán nem volt fárasztó.
De örülök, hogy abbahagytam a judót, mert most már biztos vagyok benne, hogy ha tovább folytatom, akkor már fiatalon kitágult volna a szívem, és egyszer csak ott estem volna össze a tatamin.

Volt még egy rendszeres fizikai igénybevétel az életemben, a kerti munkák. Ugyanis én egy parasztcsaládba születtem bele, és gyerekkoromtól kezdve részt kellett vennem a paraszti munkákban. Volt szőlőnk, kukoricánk, gyümölcsösünk, zöldségesünk. Soha nem felejtem el a hosszú, végtelen kukoricasorokat és szőlősorokat. Úgy ment a kapálás, vagy a szüret, hogy minden ember (családtag vagy napszámos) beállt egy sorba, és azon ment végig. Na, itt is kiütközött a lassúságom, előfordult, hogy a többiek már végigértek, de én még a sor felénél jártam.

3. Terhesség végi magzati oxigénhiány

Az első terhességem eseménytelenül telt, csak a vércukor szintem volt egy kicsit magasabb a kívánatosnál. Az utolsó 2 hónapban már fullasztó volt felmenni lépcsőn a harmadik emeletre, de a nagy hasat okoltam érte. A magzati szívhang vizsgálatok (CTG, NST) eredményét mindig jónak mondta a szülészorvos, az EKG-m, vérnyomásom is tökéletes volt, a pulzusom 80 körül mozgott. Mégis, mikor a kiírt időpontban megindultak a fájások, a gyerek már sűrű, zöld mekóniumos (magzatszurkos) magzatvízben úszott. Ez általában a magzat oxigénszintjének lecsökkenésekor fordul elő, ilyenkor a magzat székletet ürít a magzatvízbe, és közben levegőt akar venni. Szóval az én gyerekem így járt, és be is lélegezte a zöld magzatvizet, így mekónium aspirációt kapott, azaz a mekónium elzárta a légutakat, és beszennyezte a léghólyagocskákat is. Rögtön a PIC koraszülött osztályra került, ahol 5 napig lélegeztetőgépen volt, keringéstámogatást kapott, és csak a tüdőgyulladás kikezelése után, két hét múlva lehetett hazavinni. A szülészorvos hasra ütésre azt mondta, hogy biztos méhen belüli fertőzés okozta a bonyodalmat. A gyerek egyébként kicsit neurológiailag sérült lett, a normálishoz képest később tanult meg járni, és még később tanult meg beszélni. Szükséges volt a korai fejlesztés, logopédiai óvoda, és beszédfejlesztő első osztály. Volt egy időszak 2-4 éves kora között, amikor úgy viselkedett mint egy autista, de aztán ez elmúlt. Most normális iskolába jár, csak magatartási és beilleszkedési zavarai maradtak vissza. Sajnos a tanulása mehetne jobban is, pedig kiemelkedő az IQ-ja (kétszer is mérték neki), mert sem az órán nem figyel, sem otthon nem akar tanulni, egyáltalán nem érdekli, hogy jól teljesítsen. Ez van, úgy néz ki, hogy nem fog egyetemre járni, lehet, hogy érettségije sem lesz.
A fenti negatív tapasztalatok után belevágtam egy második terhességbe is, gondoltam, biztos nem lesz megint méhen belüli fertőzésem. Ez a terhesség is jól telt, csak terhességi cukorbeteg voltam, emiatt diétáznom kellett, EKG-m, vérnyomásom megint tökéletes volt. Ezúttal - a terhesség vége felé - feltűnt a szülésorvosnak (ez egy másik orvos volt), hogy a magzati szívhang nem a legjobb, olyan, mintha egyfolytában aludna a magzat. Ezért a kiírt időpont előtt 2 héttel be kellett feküdnöm a kórházba, ahol napi szinten végeztek CTG, doppler, és magzatvíz vizsgálatot. Végül a kiírt időpont előtt 1 héttel meg kellett indítani a szülést, mert rosszabbodott a helyzet. A magzatvíz már zöld volt, de nem történt komoly baj, mert időben léptek.
Ezúttal sem derült ki, hogy mi okozta a szövődményt, senki nem foglalkozott vele. Ezzel a babaprojektet lezártuk, mert nem akartam a következő alkalommal még rosszabbul járni. A mai eszemmel úgy gondolom, hogy a méhen belüli oxigénhiányt is a szívelégtelenségem okozhatta.

4. Ismeretlen eredetű kínzó köhögések

A második szülésem után másfél évvel (2007 év végén), egy téli időszakban szűnni nem akaró köhögésem kezdődött. Ez olyan köhögés volt, amellyel azelőtt soha nem találkoztam, eltért a normális, hurutos köhögéstől. Hurutosnak tűnt, mert volt produktuma, de nem lehetett kikezelni semmivel. A köpetem színtelen nyákos, habos volt, itt-ott sárga foltokkal. Elsősorban fekvő testhelyzetben - éjszaka - tört rám, és azonnal fel kellett ülnöm, mert úgy éreztem, hogy megfulladok. De hiába köhögtem fel egy csomó váladékot, nem tudtam megkönnyebbülni, öklendezésig, hányásig köhögtem, de akkor sem lett vége. Rettegtem az éjszakáktól, alig aludtam egy-két órát. Elmentem a háziorvosomhoz, aki megvizsgált, de nem talált nálam semmi eltérést. Jobb híján - csak hogy csináljon valamit - felírt valami antibiotikumot. Többször visszamentem, mert nem gyógyultam meg, és mindig felírt egy újabb fajta antibiotikumot. Mikor már sokadjára voltam ott, akkor nagy örömmel felfedezett egy tüszős mandulagyulladást (végre talált valamit), csak azon csodálkozott, hogy korábban miért nem látta. Na, ez is ki lett kezelve egy újabb antibiotikummal. Miután visszamentem a továbbra sem múló köhögés miatt, elküldött a tüdőgyógyászatra. Ott csináltak egy tüdőröntgent, amin állítólag nem látszott semmi eltérés. Lehetséges, hogy addigra már kiköhögtem a tüdőmből a víz nagy részét, és a kevés vizet nem mutatta ki a röntgen? Nem tudom. Írtak fel hörgőtágítót, mint egy asztmásnak, de az sem használt semmit. A háziorvoshoz nem mentem vissza többet, reményemet vesztettem benne. A köhögés összesen 2 hónapig tartott, azután spontán elmúlt.
Ez a szörnyű köhögés kb. 8 évvel később (2016 év elején) jelentkezett újra. Hasonlóan zajlott, mint a korábbi. Fekvő helyzetben szörcsögést, sípolást is lehetett hallani. Most más volt a háziorvos. Ő azt sem hitte el, hogy igazat mondok. Meghallgatta a hátamat, de nem hallott semmi kórosat. (Lehet, hogy fekve kellett volna hallgatnia.) Még táppénzre sem akart kiírni, pedig éjszakánként szinte semmit nem aludtam. A biztonság kedvéért felírt egy antibiotikumot, amely nem használt most sem. Mikor visszamentem legközelebb, akkor már valószínűleg hallott valamilyen hangot a tüdőmben, mert megkérdezte, hogy: - Maga asztmás? - Nem tudok róla. - válaszoltam. Ennyiben maradtunk. Többet nem mentem vissza hozzá. A köhögés most is 2 hónapig tartott, azután spontán elmúlt. De nem kívánom senkinek ezt a kínzást, még a halálos ellenségemnek sem (ha volna ilyen).

Mikor egy éve megtudtam, hogy szívelégtelenségem van, akkor sokat olvastam a neten a szívbetegségekről. Ekkor olvastam a szívasztmáról:
"Ilyenkor a szív képtelen a tüdőben lévő vért a szervezetbe továbbítani, emiatt a tüdő érrendszerében megnő a nyomás, az érpályából víz áramlik a szövetek felé, amelyek így megduzzadnak. Asztmaszerű köhögés jelentkezik, a szervezet oxigénellátása gyengül." /http://hvg.hu/plazs/20060818asztma/
"Gyakori lehet a sípoló légzés és köhécselés, súlyosabb állapotban főleg az éjszakai órákban, rohamokban fellépő és csak felülésre csökkenő súlyos fulladásos roham (szívasztma) vagy tüdővizenyő (tüdőödéma) is jelentkezhet." /dr.Czuriga István: Szívelégtelenség gyakorlati tanácsok/
Ezekből a tünetekből - így utólag - magamra ismertem, de a háziorvosok, akik az egyetemen is tanulják, miért nem ismerték fel? (Mert nem hiszik el, amit a beteg mond. A beteget hülyének, vagy táppénzcsalónak tekintik.)

5. Szapora pulzus 

Itt én voltam a hunyó. Ugyanis 10 évvel ezelőtt az egyik céges szűrővizsgálat alkalmával felhívták a figyelmemet arra, hogy túl szapora a pulzusom, és béta blokkolót ajánlottak. Én nem értettem, hogy 88-s pulzusra miért kellene béta blokkolót szednem, hiszen mindenhol azt írják, hogy 60-100 között normális a nyugalmi pulzus. A gyógyszerszedés helyett én inkább úgy döntöttem, hogy életmódot változtatok, lefogyok és formába hozom magamat. Majd én megmutatom.
Így is történt. Diétába és kardió edzésekbe fogtam. Ledobtam 20 kilót. A nyugalmi pulzusom gyönyörűen lecsökkent, és tele voltam energiával. Sikerült. De még nem voltam elégedett, még a maradék zsírpárnáktól is meg akartam szabadulni, amelyek makacsul ragaszkodtak hozzám. Súlyzós, és egyéb erősítős (fekvőtámaszok, kitörések...stb.) edzéseket kezdtem. Itt rontottam el. Egy idő után belefáradtam az edzésekbe, valószínűleg kifárasztottam a szívemet. Kifogyott az energiám, és elment a kedvem az egésztől. A pulzusom, és az EKG-m még évekig jó volt. Kb. 5 évvel később jelent meg az egyik EKG-n valamilyen hemiblokk, amelyet az orvos nem tartott említésre méltónak. A pulzusom kezdett felfelé kúszni, de mindig 100 alatt volt. Betudtam annak, hogy újra edzetlen lettem. Többször próbáltam újra elkezdeni a kardió edzéseket, de mindig energiahiányba fulladt.

6. Gyenge immunrendszer

Az utóbbi években azt vettem észre, hogy téli időszakokban szinte egyfolytában beteg voltam. Az egyik légúti betegséget követte a másik, szinte szünet nélkül. Pedig szerintem nem hordott a Föld még egy olyan embert a hátán, aki olyan sok biogyümölcsöt, zöldséget, vitaminokat evett volna, mint én. A sok betegség hatására próbáltam még több vitamint enni, Béres cseppet, búzafűlevet...stb., de mégis sokkal többször voltam beteg, mint a környezetemben lévő emberek, akik amúgy egészségtelenül táplálkoztak.
Az is gyanús volt, hogy mindig mikor próbáltam újra elkezdeni a kardioedzéseket, bármilyen fokozatosan csináltam is, pár alkalom után lebetegedtem, és abba kellett hagynom. Így sosem tudtam előrehaladni az edzésekkel. Mintha a szervezetem figyelmeztetni akart volna, hogy ne csináljam, ne terheljem magam.
Mióta szedem a pulzuscsökkentő gyógyszereket, vízhajtókat, és a CRT pacemaker is működik, azóta alig voltam beteg. Ha érzem, hogy kerülget a betegség, akkor is pár nap alatt legyőzi a szervezetem. Nagyon látványosan javult az immunrendszerem, ezért azt gondolom, hogy van ezek között valamilyen összefüggés.
Rá is kerestem, hogy melyik szervünknek van legnagyobb köze az immunitáshoz, és a csecsemőmirigyről írják ezt. Azt tudom, hogy a szív közelében található, de vajon mennyire hatnak egymásra? Vizsgálta-e ezt már valaki a nyugati orvostudomány szempontjából? (Én - rövid keresgélés után - csak ezoterikus szempontból találtam összefüggést, amelyre majd egy másik posztban fogok kitérni.)

7. Ok nélküli depresszió

Régóta tart a depresszióm, lehet, hogy mindig is volt (mondjuk volt is rá elég okom), de az utóbbi években erősödött. A világban is nagyot csalódtam, ezért nem is olyan régen még az volt a legfőbb mottóm, hogy "Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!". De most már inkább a depresszióból szeretnék kiszállni. Ebben nem vagyok reménytelen eset, le tudom kezelni magamban. Nem kell attól félni, hogy öngyilkos leszek, vagy ilyesmi. Tudom, hogy az semmit nem oldana meg. Bőszen keresem az életem értelmét, de eddig sajnos nem sikerült megtalálni. Csak pillanatnyi boldogságok vannak az életben, amit általában a természetből merítek, az állatok, növények megfigyeléséből, vagy néha-néha mikor megismerek egy-egy lélekközeli embert.
De melyik volt hamarabb, a szívelégtelenségem, vagy a depresszióm? Egyébként úgy olvastam, hogy már "több vizsgálatban foglalkoztak azzal, hogy a szívelégtelenség milyen módon és mértékben teszi depresszióssá a betegeket, illetve a depresszió bekövetkezése hogyan fokozza a keringési elégtelenség tüneteit. Az összefüggés mindkét irányban igazolható volt." /https://index.hu/tudomany/2011/10/14/a_csaladtagok_depresszioja_sulyosbitja_a_szivelegtelenseget/
A depresszió és a csecsemőmirigy működése közötti összefüggésre is rá lehet találni itt-ott, erről is majd máskor beszélek.

8. Krónikus fáradtság

2008-ban kifestettem egy szobát, és ekkor lepett meg először, hogy milyen hullafáradtságot éreztem utána. Pedig nem volt nagy szoba. Az elmúlt években pedig azt tűnt fel, hogy milyen nehezen megyek fel a lépcsőn, hogy túlságosan fáradtak a lábaim a lépcsőzéshez. Már fontolgattam, hogy kivizsgáltatom magamat. Elmondtam a férjemnek, de ő azt mondta, hogy ne aggódjak, ő is nehezen megy fel a lépcsőn. Ennyiben maradtunk, nem mentem el orvoshoz.
Volt időszak, mikor futni, kocogni kezdtem, de néha olyan volt, mintha a lábaim mázsás súlyúak lennének. Elkönyveltem, hogy nem nekem való a futás, nincs hozzá tehetségem.
Ide tartozik, hogy régóta érlelődött bennem (különböző okok miatt), hogy vegetáriánus legyek. Az utolsó lökést a fáradtságom adta 2009 év végén. Elhatároztam, hogy három hónap időtartamra kipróbálom a vegetáriánus életmódot.  És bevált, utána tényleg több lett az energiám. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a vegetáriánus ételeket sokkal könnyebb megemészteni, nem terheli le úgy az emésztőrendszert, mint a hús, így több energia marad másra. Azóta sem hagytam abba, ezt nekem gyerekjáték betartani, csak elhatározás kell hozzá. Az már más tészta, hogy a szívizom erő további romlása, és a bal tawara szárblokk kialakulása miatt évekkel később újra előjött a fáradtság.

9. Repedezett, téképes nyelv

Ezt most sokan furcsállani fogják, hogy ezt ide sorolom, de alternatív oldalakon találtam összefüggést a szív és a nyelv állapota között. A kínai medicina szerint például a nyelv egy fontos diagnosztikai eszköz, tükröződnek rajta a betegségek. Ugyanúgy mint a talp, a tenyér, vagy a fül, a nyelv különböző részei különböző szervekkel vannak kapcsolatban.  Az én nyelvem ..., hmm, hogy is mondjam, nem túl esztétikus látvány. Gyerekkorunkban a nővérem sokat csúfolt miatta, ugyanis térképnyelvem van, plusz még be is van repedezve, plusz még meg is van duzzadva, és a fogbenyomatok állandóan meglátszanak rajta. A duzzadtság és a fogbenyomatok a vízháztartási zavarra, folyadék visszatartásra (vesefunkció) utalhatnak. A térképnyelv (foltos lepedékesség) az energiaellátottság, és immunrendszer zavarait jelzik. A nyelvemen olyan sok a repedés, hogy szinte minden szervemmel baj lehet (nem csoda, hisz a szívelégtelenség az egész testre kihat).

10. Fulladás a nevetéstől

Sok-sok éve észrevettem, hogy nekem nem szabad fekve nevetnem, mert akkor elfogy az összes levegőm. Azonnal fel kell ülnöm, különben megfulladok, és ezt szó szerint kell érteni. Ha valaki fekve megnevettetne, és aztán nem engedne felülni, akkor ott halnék meg. És ez halálosan komoly. Szóval, aki el kar tenni láb alól, annak könnyű dolga lesz, most hogy elmondtam a tuti biztos módszert.

Egy szó, mint száz, réges-régóta baj van velem, csak nem figyeltem oda a tünetekre. Ezeket csak azért írtam le, hogy hátha valaki pont ilyen nyavalyákra keresi a választ, hátha ez alapján idetalál az oldalamra, és hamarabb elmegy orvoshoz.