Az ötödik szívultrahangon

Az ötödik szívultrahangon

Régen írtam már ebbe a blogba, Itt vagyok, élek és virulok, csak nagyon sok munkám van mostanában (és nagyon sok hobbim 😃). Egyik hibám, hogy túl sok minden érdekel egyszerre, ezért semmivel sem tudok eleget foglalkozni, pedig nagyon szeretnék. Sosem értettem például azokat a nyugdíjasokat, akiknek bár tengernyi idejük van, mégsem foglalkoznak semmivel, csak otthon vegetálnak, néznek ki a fejükből. Egyetlen szórakozásuk, hogy kapcsolgatják a tévét, és néha elmennek a közértbe, pedig annyi minden mást is lehetne csinálni. Régebben azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd, ha nyugdíjas leszek, mert rengeteg időm lesz, és a kedvenc hóbortjaimnak, hobbijaimnak szentelhetem magamat. Mikor kiderült, hogy  súlyos szívbetegségem van, azt gondoltam, hogy én nem is leszek nyugdíjas, mert hamarabb meghalok, és sztornózhatom minden tervemet. De most olyan jó lett az ultrahangom, hogy azt gondolom, mégiscsak megérhetem a nyugdíjas kort.

Tévedés ne essék, nem gyógyultam meg. De a bal kamra pumpafunkcióm (EF) 66 % -s lett a számítások szerint. A kardiológusom látvány alapján 60 %-ra saccolta. Ez azt jelenti, hogy a kamrába bejutó vér 60 százaléka minden szívütés során kipumpálódik az erekbe. Már pedig a 60 % már a normál tartományba esik. Ez hatalmas javulás ahhoz képest, hogy 25 %-os is volt már. Ha csak ezt az egy értéket kellene nézni, azt lehetne mondani, hogy egészséges vagyok. De nem csak szisztolés szívelégtelenség létezik, hanem diasztolés is. Jó lenne, ha megmondaná valaki, hogy most ebbe a kategóriába esem-e. Diasztolés szívelégtelenségnél jó az ejekciós frakció, mégsem tud elég vért pumpálni a szív, más okok miatt (pl. túl merev a szív fala, ezért nem tud eléggé elernyedni, így kevesebb vérrel tud telítődni). Az biztos, hogy jobban vagyok mint régen. Vannak rosszabb napjaim, mikor leesik a vérnyomásom, de túlélhető. A Furosemid vízhajtót szinte már nem is kéne szednem, el is hagyom. Napi szinten mérem a súlyomat, és résen vagyok, ha gyanúsan sokat mutat a mérleg. Ilyen esetben be tudok venni egy szemet.

Mint korábban írtam, már próbáltam elhagyni a Verospiront is, de nem jött be. Egyébként ez a gyógyszer valahogy a sóháztartást szabályozza, ezáltal a folyadékvisszatartást csökkenti, valamint nem engedi, hogy sok kálium ürüljön ki a szervezetből. Sajnos mikor elhagytam, akkor gyengébb lettem (lehet, hogy alacsony lett a kálium szint). És volt olyan nap, hogy egy nap alatt 3 kg-mal nőtt a súlyom (visszatartotta a szervezetem a vizet). Ezen tapasztalatok után újra szedem a Verospiront.

Korábban említettem, hogy az orvosom új gyógyszert akart velem szedetni, amit nem kértem. Ez a gyógyszer az ARNI (Angiotensin Receptor Neprilysin Inhibitor) lett volna. Ez egy nagyon új fajta gyógyszer, és csak egy szűk körnek lehet felírni. Most, hogy a kardiológusom látta ultrahangon a szívemet, azt mondta, hogy most már fel sem lehet írni nekem, mert ahhoz túl jók az eredmények. Olyan jól mozog a szívem, hogy most már nem indokolt.

Így állok, egyebekben folytatom az eddigi terápiát (az orvosi terápiát és a saját terápiámat is).

Otthoni vívódás

Depresszió, és egyéb nehézségek, egy súlyos betegség tudatának hatásai az emberre

Otthon folytattam az önsajnálatot, de természetesen nem a családom előtt. A férjemet tájékoztattam arról, hogy milyen rossz prognózisa van ennek a betegségnek, hogy tudjon róla. Persze hogy azt hitte, hogy eltúlzom a dolgot.

Egyébként több hét otthoni pihenést írtak nekem elő, úgyhogy volt időm vívódni magammal. A következő kérdések merültek fel bennem: Miért? Miért én? Mivel érdemeltem ezt ki, hogy ez történik velem? Mit rontottam el? Miért nem élhetek úgy, mint a többi normális ember? Én mért vagyok ilyen szerencsétlen? Mi lesz a munkámmal? Le leszek százalékolva? Miért nem láthatom felnőni a gyerekeimet? Miért nem élvezhetem öregkoromban a jól megérdemelt nyugdíjamat? Minden hiábavaló volt? Most már nincs értelme semmibe sem kezdeni. Minden értelmetlenné vált. Sőt, az is értelmetlen volt, amit eddig tettem. Mi történik, ha meghalok? Akkor ki fogja kifizetni a lakáshitelt? . ...stb....stb.

Egész nap az internetet böngésztem, hogy minél több információt szerezzek be, meg hogy kielemezzem, emberi nyelvre lefordítsam a zárójelentés tartalmát. Esténként a kavargó gondolatok miatt órákig nem tudtam elaludni (meg a gyógyszer mellékhatások miatt), reggelente gyomorideggel, és sírva ébredtem. Átnéztem az életbiztosításomat, megtakarításaimat, hogy rendben vannak-e, jó-e a kedvezményezett beállítása. Összeszámoltam, hogy halálom esetén mennyi pénzt kapna  a családom, és mire futja nekik belőle.

Megnehezítette a dolgomat, hogy napközben órákon át enyhe oxigénhiányom, légszomjam volt. Azt gyanítottam, hogy esetleg túl nagy dózis gyógyszer lett nekem felírva. A vérnyomásom leesett, néhányszor 80/40 körüli értékeket mértem. Szédültem, szinte állva elaludtam. Le kellett feküdnöm. A lábaim dupla téli bundazokniban is majd lefagytak. A lábamon a köröm enyhén belilult. Azt találtam ki, hogy a Procoralan gyógyszert megfeleztem reggel és este, a vízhajtó Furosemid gyógyszert is kettőről egyre csökkentettem, és ritkítottam a vízhajtós napok számát. Ettől kicsit jobban lettem. Ezt a háziorvosomnak is elmondtam. Egyébként a fenti gyógyszereken kívül Bisoblock-t, Verospiront, Coverex AS-t, Káliumot szedek. Lehet, hogy valamelyik gyógyszer mellékhatása (vagy a stressz okozza), hogy esténként elalváskor olyan érzésem van, mintha ájulásba, a semmibe zuhannék, ezért megrándulok és felriadok, ezt eljátszom néhányszor, mire nagy sokára elalszom. Remélem, hogy nem légzéskimaradás, egyébként úgy érzem, hogy a szívem túlságosan le van lassítva.
Olvastam, hogy a szívgyógyszerek gyakran okozhatnak alvászavart, itt egy jó cikk:

http://semmelweisfigyelo.hu/hu/osszes_rovid_hir/hir/3225_melatonin_magas_vernyomasos_betegeknek