Járványok és oltások

Sorry, sorry, hogy nem írok, de annyi más dolog van. Sorolhatnám napestig, hogy mit csinálok, és ráadásul mindig találok magamnak új elfoglaltságot is. Most például családfakutatásba kezdtem. Hatalmas meló, de sikeresen elvonja a figyelmet a hétköznapok sivárságától, a nagyvilág bajaitól. Kb. 8-9 generáció kutatására van lehetőség, mert kb. azóta van anyakönyvvezetés. Persze, aki nemesi ősökkel rendelkezik, ő messzebbre visszamehet. 

Mondhatnánk, hogy nincs haszna ennek az egésznek, de azért tanulságokat le lehet vonni belőle. Például, ha az elhalálozásokat tanulmányozom, akkor látom, hogy rendszeresen voltak járványok. Szinte minden generációra jutott valamilyen járvány, hol himlő, hol tbc, hol kanyaró, hol ki tudja mi. Persze a lelkész (pap) sokszor nem tudta a betegség nevét (honnan is tudta volna, nem volt orvos), sokszor csak azt írta a halál okához, hogy "sinlődés", vagy "sinlés", ha kisbaba halt meg, akkor pedig szinte mindig "kelevény" volt a halálok. Voltak időszakok, mikor gyanúsan sok ember halt meg, köztük rengeteg fiatal is, ilyenkor biztosan valamilyen járvány tombolt. Volt, hogy a lelkész szorgalmasan körmölte a számtalan halott nevét, majd elkezdett egyre csúnyábban írni, szinte olvashatatlan volt már, aztán hamarosan a lelkész neve következett a sorban (persze más írással). De abban az időben ezt másképp fogták fel az emberek, nem úgy, mint ma. Elfogadták a halált, ez az élet velejárója volt, tudták, hogy benne van a pakliban, tudták, hogy jó esetben a gyerekeik fele, harmada fogja csak elérni a felnőttkort. Elfogadták, mert volt hitük, tudták, hogy van Isten, van gondviselés, van túlvilág, és minden okkal történik. De mi van ma? Ma csak a nagy materialista nihil van a legtöbb emberben, ezért rettegnek a haláltól. Ezt a mostani járvány nagyon jól megmutatta. A legtöbb ismerősöm kőkemény materialista, és - úgy látom - minél inkább tanultabb valaki, annál inkább az. 

A ragály

A másik észrevételem az oltásokkal van kapcsolatban. Az egyik halotti anyakönyvbe beleírta a lelkész, hogy nagyon sokan elutasították a tehénhimlő oltást, de ha elfogadták volna, nem haltak volna meg ilyen sokan. Tudni kell, hogy ennél az oltásnál akkoriban élő, aktív himlővírust oltottak az emberbe, mert rájöttek, hogy aki átesik a tehénhimlőn, az nem kapja el a feketehimlőt (valami keresztimmunitás, vagy ilyesmi). Persze a tehénhimlőtől is ragyásak lettek az emberek, aztán meg himlőhelyesek, meg gondolom, hogy viszketett is, ezért sokan nem adatták be az oltást, nem kértek a mellékhatásokból, inkább bíztak benne, hogy ők nem fogják elkapni a fekete himlőt. Tulajdonképpen megértem őket. Ma kb. ugyanez van. Egyeseknél mellékhatásokat okoz a mostani oltás (amit hivatalosan nem ismernek el), egyesek meghalnak tőle (amit szintén nem ismernek el), így aztán a lakosság egy része nem akarja felvenni (micsoda hülye kifejezés ez). Nem is értem, hogy mért ezt a tüskefehérje nyavalyát erőltetik (ja, értem, a profit miatt), miért nem a keresztimmunitás irányába gondolkoznak, engem inkább oltsanak be egy sima koronavírus náthával (amely több évtizede köztünk van), és akkor védett leszek a veszélyesebb fajtája ellen is, kibírom azt a kis náthát és hurutot. Ó, ha ez ilyen egyszerű lenne!

Én az mRNS oltásból nem kérek, ezért választottam Sinopharmot, de ki tudja, hogy elérhető lesz-e később is.

Más téma:

Nagy meglepetésemre nem mondták le a pacemaker kontroll időpontomat. Így aztán meg lettem vizsgálva. Minden oké. És csodák csodája mérséklődött az akkumulátor lemerülése, íme:

Mostanában

Mi történt velem mostanában?

avagy gondolatok a betegségek legyengítő hatásáról, az influenza védőoltásról, és a Karácsonyról

Tudom, nem sűrűn írok, de mentségemre szolgáljon, hogy mostanában egy szakmai tanfolyamra jártam. Sikerült a vizsgám, így most már egy kicsit elengedhetem magamat, elővehetem a hobbijaimat.

Jól vagyok. Egy dologra kell nagyon figyelnem, hogy ne kapjak el valamilyen betegséget. Tapasztalatból tudom, hogy minden betegség - legyen az megfázás,  hasmenéses járvány, vagy akármi - legyengíti a szívet is. Akinek szívelégtelensége van, arra leginkább a lázzal járó betegségek veszélyesek. Nem engedhetem meg, hogy jótékonyan dolgozzon bennem a láz, beveszek lázcsillapítót szinte azonnal, mert jártam már úgy, hogy lázas állapotban nem tudtam felmenni a lépcsőn, csak fél emeletet. Sajnos ez van. A háziorvosom is elővigyázatos, ha megfázással elmegyek hozzá, azonnal felír antibiotikumot, biztos ami biztos alapon. Egy szívelégtelenségben szenvedőnek nagyon vigyáznia kell a tüdejére is, valakinek alapesetben is nehézlégzése, légszomja van, és ha erre rájön egy hörghurut, akkor mehet is a kórházba. Én szerencsére nem tartok itt. 

A háziorvosom ezidáig meg sem említette nekem az influenza védőoltás lehetőségét, de én sem hoztam szóba. Valaki szidja, valaki dicséri, ki tudja, jó-e? Egyszer megkérdeztem a kardiológusomat, és a reakciójából azt láttam, hogy alapvetően védőoltás ellenes, de a végén kinyögte, hogy inkább ajánlja. Mi mást mondhatna? Nekik hivatalból ezt kell mondaniuk. Védenie kell a saját hátát. 

Ez van. Valahogy úgy vagyok mostanában, hogy rábízom magam a sorsra, nem parázom. Hitem szerint működik a gondviselés. Akinek pedig eljött az ideje, annak mennie kell. Ha nem betegségben, akkor balesetben. Nem lehet a sors elől elmenekülni.

Itt a Karácsony is. Elképesztő, hogy mennyire túllihegik az emberek. A bevásárló központokban nagy a nyüzsi, a parkolók csurig megteltek. Mi nem csinálunk nagy ügyet belőle. Néhány dísz, egy pici karácsonyfa untig elég. Nem csinálok ötféle süteményt, egy elég. A szentesti vacsora is legyen könnyű, ne terhelje meg a gyomrot, ne legyen hízókúra a Karácsony. Elég szétnézni, hogy milyen sok a kövér ember. Szerintem a legnagyobb mértékű hízás Karácsonykor és Húsvétkor történik, és egész évben nem tudják leadni az emberek, s a következő évben újabb kilók rakódnak fel, és így tovább. Inkább a szeretetről szóljon a Karácsony!

"Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."
/ismeretlen szerző/

Békés, boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!