Novemberi kardiológiai kontroll

Kardiológiai kontroll

avagy kísérlet a gyógyszerek csökkentésére

Eljött az újabb kontroll ideje. Én mindig várom a kontrollokat. Ki tudja miért, talán azért, mert ilyenkor végre valami történik velem, vagy talán azért, mert megkedveltem az orvosaimat (mert ez is igaz). Újabban nagyon könnyen megszeretem az embereket (mert mindenkiben van valami szeretni való), ez jó is, meg nem is. A szívemnek mindenesetre jó. Hiszen a szeretet olyan a szívnek, mint egy korty víz a szomjúságban szenvedő embernek. Ez akkor is igaz, ha adom a szeretetet, és akkor is igaz, ha kapom, lényeg, hogy áramoljon, hogy ne legyenek blokkok. Szerintem az én esetemben ez életmentő lehet.

A kontrollt megelőzően a háziorvosom elküldött vérvételre, és a laboreredményeket elvittem a kardiológusomnak is. Egyébként minden vérértékem javult, van néhány eltérés, de olyan pici, hogy szinte említésre sem méltó. Megint csináltak EKG-t. Íme, így néz ki egy CRT által vezérelt szív EKG grafikonja:

Ilyenre mondták a kórházban anno, hogy "Szépen viszi.".

A dokimnak megint elmeséltem, hogy jól érzem magam. Azt firtattam, hogy melyik gyógyszert lehetne csökkenteni. Minden gyógyszernek van mellékhatása, ezért szerintem csak annyit szabadna szedni, amennyit feltétlenül muszáj. Így hát hagyjuk el azt, ami elhagyható. Megengedte, hogy próbáljam meg elhagyni a Verospiront. Egyébként a Furosemidet is már csak hetente egyszer szedem, heti 1x1-t.

Jelenleg már nem szedem a Quamatelt sem, amit a gyógyszerek által előidézett gyomorfájásra írtak fel. Ezt megelőzően abbahagytam a kávéivást is. Azt reméltem, hogy ha elhagyom a savas kémhatású kávét, akkor megúszhatom a Quamatel szedését. Egyelőre működik, három hete tiszta vagyok. Az álmossággal sokszor küzdenem kell, de ez kávéivás mellett is így volt.

Hát így állok, legközelebb januárban megyek szívultrahangra.

Az elmúlt hónapok

Az elmúlt hónapok történései

avagy mit tehet egy szívelégtelen beteg az állapota javítására (testmozgás, lelki megnyugvás, az élet értelmének keresése)

Néhány szót az elmúlt pár hónapról:

Mióta tavaly év végén újra megműtöttek, és normálisan sikerült beállítani a pacemakert (CRT-t), azóta olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. 

A testem fokozatosan alkalmazkodott a jobb szívműködéshez, a terhelhetőségem lassan, apránként növekedett. Tavasszal alig vártam, hogy jöjjön a jó idő, és nagy sétákat tehessek a természetben. Áprilisban, májusban már a hegyekbe is elmerészkedtem, előre kinéztem könnyű túraútvonalakat, amiket sikerült is teljesíteni. Sajnos egyszer rossz túraút jelzésen indultam el, és ezzel meghosszabbítottam, és nehezítettem a távot, de ezt is túléltem. Ahogy várható volt, a meredek emelkedők továbbra sem nekem valók, így aztán maradok a kisebb szintkülönbségeknél, a lankásabb lejtőknél. Azáltal, hogy néha jobban megdolgoztatom a szívemet, a mindennapi élet terheléseit (jövés-menés, takarítás, kertészkedés) sokkal könnyebben veszem. Ha ezt most egy kardiológus olvasná, lehet hogy helytelenítően rázná a fejét, de én nem kértem előre engedélyt kardiológustól, mert akármit is mondott volna, akkor is ezt csinálnám (én, a kis önfejű). 

Hetente egyszer-kétszer Callenetics-tornára járok, ami kardiológiailag nem túl megterhelő, mert lassú, apró mozgásokról van szó, de jól formálja az alakot, mivel a mélyizmokat erősíti. A köztes napokon igyekszem egy kicsit jógázni, de nem mindig van rá idő. Tai-chizni is elkezdtem, de még nagyon amatőr vagyok benne. 

A fenti mozgásformák nagyon jó hatással vannak rám, az év első felében már-már kezdtem úgy érezni magam, mint egy "normális" ember, rövid időszakokra képes voltam elfelejteni, hogy pacemaker van a bőröm alatt.

Aztán júniusban elkezdődtek az időjárási anomáliák. Jöttek-mentek a zivatarok, egy-egy zivatar alkalmával pár perc alatt hatalmas mennyiségű víz esett le az égből, úsztak az utcák is, mert a csapadékvíz elvezető csatornák kapacitása nem ilyen intenzitású esőkre van méretezve. Lényeg a lényeg, hogy az én beteg szívem nem szereti a hirtelen légnyomás változásokat.  Aki nem tudná, a szívbetegek jobb időjárás előrejelzők, mint a levelibéka. Tudjátok, a levelibéka, akit betesznek egy befőttes üvegbe és tesznek mellé egy létrát. Sőt, ez a módszer még papírbékával is működik, s erről még tervrajzot is találhattok a neten:

Szóval ott tartottam, hogy minden szívbeteg egy két lábon járó, élő időjárásjelző állomás. A szívbetegek fórumain olvasott hozzászólások is egyértelműen ezt igazolják. A betegek nem győznek tömegesen panaszkodni, mikor front, vagy eső közeleg.

Nekem a zivatarok utáni párás, fülledt meleg is nehézlégzést okoz. Egy szó mint száz, a június nem volt a kedvenc hónapom.

A júniust leszámítva tök jól érzem magam.  Hol vannak már azok az idők, mikor depressziósan magamba roskadtam. Amikor több alkalommal előfordult, hogy reggel felébredve jöttem rá arra, hogy a betegséget nem csak álmodtam, hanem ez a valóság. "Ez képtelenség!"- kiáltottam akkor a világba. Aztán eszembe jutott, hogy mit mondott Smith ügynök Neonak a Mátrix c. filmben:
"- Nem képtelenség. Szükségszerű."

Igen, szükségszerű, és ... sorsszerű. Akkor is ez jutott eszembe, mikor később olyan dolgok történtek velem, amelyek mintha előre meg lettek volna rendezve. Mert véletlenek nincsenek, minden okkal történik az életben. Minden történésnek célja van. Csak meg kell keresni, hogy mi az a cél. És ez az, amit nehéz megtalálni, a dolgok mögött mélyen megbúvó értelmet.
 Rudolf Steiner is azt mondta:
"Bizonyos dolgoknak szükségszerűen meg kell történniük, még akkor is, ha ezek valamilyen szempontból károsak. Kell, hogy az ember ki legyen téve ilyen ártalmaknak, hogy ezeket leküzdve bizonyos erőket szerezzen meg."

A javulásom tulajdonképpen tavaly Karácsony óta zajlik. A második műtétem ugyanis (egy elhalasztást követően) egy héttel Karácsony előtt történt, és így a pacemaker utólagos beállítása, és a varratszedés pont Karácsonyra esett. (És mellékesen ugyanekkor ért engem egy nagyobb érzelmi, illetve energetikai hatás is.)
Szerintem a Karácsonyi időpontnak nagy jelentősége van. Mert mi is a Karácsony?
Hivatalosan Jézus születését  ünnepeljük ezen napon, de állítólag Jézus nem ezen a napon született, csak I. Gyula pápa nyilvánította Jézus születésnapjává az egyik zsinaton. A Karácsony mégis kapcsolatban van Krisztussal, a krisztusi minőséggel. Karácsony a szeretet ünnepe, amikor a fény diadalt arat a halál és a sötétség felett. Az újjászületés, és a remény ideje. És ha nyitottak vagyunk rá, ilyenkor a mi szívünkben (a lelkünkben) is felgyulladhat a Krisztusi szeretet fénye, hogy aztán beragyogja a környezetünket is. Bármilyen abszurdul is hangzik ez a materialisták számára, velem is körülbelül ilyesmi történt, és azóta is azon vagyok, hogy ezt fenntartsam. Mert a szívcsakrán belül lévő fénymagot folyamatosan ápolni, gondozni kell. A pozitív érzelmek, gondolatok, a jóindulat, segítőkészség, alázatosság, egyszóval a szeretet táplálja a lángot, ezekre törekszem én is. Ez nem mindig sikerül, mert én csak egy ember vagyok, de törekszem rá.

És milyen érdekes, egy buddhista ima is erről szól, csak nem krisztusi fénymagnak nevezi a belső fényt, hanem bódhicsittának:

"Azokban, akikben még nem született meg a drága bódhicsitta szülessen meg bennük,

Azokban, akikben megszületett, ne csökkenjen a drága bódhicsitta, hanem

Egyre jobban és jobban növekedjék.

Ez a legfőbb elixír, amely legyőzi a halál uralmát.

Ez a kimeríthetetlen kincsestár, amely a világ szegénységét megszünteti.

Ez a legcsodálatosabb orvosság, amely a világ betegségét meggyógyítja.

Amikor megfáradtan bolyongunk a lét meghatározott ösvényén,

Ez az egyetemes híd, amely a születés boldogtalan állapotából a szabadságba vezet.

Ez a tudat felkelő holdja, amely az előítéletek zavaros viharát elűzi.

Ez a hatalmas Nap, amely végleg felszívja a világ tudatlanságának ködét."

Sathya Sai Baba is azt mondta, hogy "A lélek azért jött e világra, hogy feltárja a saját ragyogó fényét, ami maga az Isteni szikra."

„Az igaz önvalód fényének megpillantása szabaddá tesz.”
/Yogi Bhajan Ji/

Krisztus azt mondta:  "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (Tehát csak a bennünk  lévő krisztusi fénymag által, amely az ember Jézust Krisztussá tette.)

Azt is mondta: "Isten országa bennetek és köztetek van."

"A krisztusi szeretet a Világegyetemet éltető, hordozó és fenntartó legfőbb valóság, melyet életünkben megvalósítani egyedül érdemes, mert örök életünk kibontakozása függ tőle."

/Makk István: Gömbszimbólika/
 

Hú, bocsánat, nagyon elkalandoztam. De az elmúlt hónapokban a fenti témákkal is foglalkoztam, amelyről nem állítom, hogy ez egy abszolút igazság, mert ahhoz még túl tudatlan vagyok, hogy ilyet állíthassak. Csak egy útmutatás azok számára, akik szintén keresik az utat.

Ajánló

A szeretet a szív gyógyító ereje

Muszáj megosztanom egy cikket, amelyet a 108.hu ingyenes életmód magazinban találtam, mert egybecseng azzal, amit a szeretetről, a szívcsakra harmonizálásáról írtam az előző bejegyzésben.

Javaslom, hogy mindenki installálja ezt a Szeretet programot, mert "javítja a szív működését". Emlékezz, a szeretet a legnagyobb gyógyító erő!
Ezt egyesek így magyarázzák: A szeretet tulajdonképpen egyfajta fény (rezgés), amely a szívközpontban (amely nem egyenlő a fizikai szívvel) lévő isteni szikrából (lélekből?) árad. Ezt a szikrát úgyis szokták mondani, hogy krisztusi fénymag. Méghozzá nem akármilyen fény árad belőle, hanem polarizált. És tudjuk a polarizált fényről, hogy gyógyít (lásd Bioptron lámpa).

Szívelégtelenség - kiegészítő kezelések II.

Szívelégtelenség kiegészítő kezelése

avagy az ember energiamezejében lévő blokkok okai és megszüntetése, kiemelve a szívközpont problémáit (csakrák, energiatestek, és ráadásként a szerelem fajtái)

Folytatnám az alternatív kezelési módok számbavételét. Ez a bejegyzés sokaknak meredek lesz, de arra kérem az olvasót, hogy egy időre függessze fel előítéleteit, mert csak úgy lehet megérteni a mondandómat, ha figyelmesen, nyitott elmével, előítéletek nélkül olvassa végig.

Gondolom mindenki tapasztalta már, hogy vannak emberek, akiknek kellemes a kisugárzása, és jó a társaságukban lenni, még akkor is, ha egy szót sem szólunk egymáshoz, és vannak emberek, akiknek nem jó a közelében tartózkodni, pedig semmi látható okunk nincs rá, csak egyszerűen rossz a légkör körülötte. Sőt, olyan emberek is vannak, akik teljesen közömbös hatással vannak ránk.

Vajon miért van mindez? Véleményem szerint azért, mert minden embert körülvesz egyfajta energiamező, amelyet úgy hívunk, hogy aura. Általában azokkal az emberekkel érezzük jól magunkat, akiknek hasonló rezgésszintű aurája van, mint a mienk, ezért azonnal rájuk tudunk hangolódni, seperc alatt azonos hullámhosszra tudunk kerülni vele. Ez olyan, mint amikor a rádiót egy adott hullámsávra állítunk, és az veszi az adást. Csak az a különbség, hogy egy ember nem csak veszi mások adását, hanem ki is sugározza a sajátját.

Az aura

Néha finomtestként szoktak ráutalni, amely a tisztánlátók ("akiknek van szeme a látásra") szerint 7 rétegből áll. Legbelül van a legsűrűbb anyagú, a legkisebb rezgésszámú test, a fizikai test. Ahogy haladunk kifelé, egyre kisebb sűrűségű testeket találunk, így az aura a fizikai testen kívül akár 1-1,5 m-re is elérhet. Amikor valakivel kapcsolatot teremtünk, például beszélgetünk, akkor gyakorlatilag benne vagyunk egymás aurájában, energiacsere folyik közöttünk.

Vannak emberek akik úgy születnek, hogy látják az energiatesteket, de ki is lehet fejleszteni ezt a képességet. Én például a legalsó réteget, az étertestet néha látom egy kicsit.

A látók ilyennek látják az aura testeit:

Ha metszetben ábrázoljuk őket:

Ezek nem lefejthető rétegek (mint a hagyma rétegei), hanem a nagyobb kiterjedésű, magasabb rezgésű testek tartalmazzák, és áthatják az összes belül lévő, alacsonyabb rezgésű testet.

Mint a képen látható, a test fő tengelye mentén található a 7 fő csakra (a középső 5 az páros csakra).

Oldalnézetben:

A csakrák biztosítanak energetikai összeköttetést a test rétegei között, feladatuk, hogy felvegyék és szétoszlassák a csi-t az aurában, és az energiavezetékeken (meridiánokon) keresztül a testben. Minden aurarétegben megnyilvánul a csakrák más-más aspektusa. A csakrákon keresztül történik az energia felvétel és leadás. Át is alakítják az energiát, egyfajta transzformátorok. Minden csakra energetikai örvényekből (vortex) áll, mert a kijövő és bemenő energiák örvényt okoznak. Ha befelé megy az energia, akkor az óramutató járásával megegyezően örvénylik (forog), ha kifelé jön az energia, akkor az óramutató járásával ellentétesen forog. A csakrák a forgási frekvenciájuknak megfelelő frekvenciájú energiát metabolizálják a környező világból. A színük is azt mutatja, hogy a test tengelye mentén fölfelé haladva egyre magasabb frekvenciájú csakra található. Ugyanis a színeik megegyeznek a szivárvány színeivel. Amikor színekről beszélünk, a fény látható tartományára utalunk, 760,8 nm-től (sötét vörös) 393,4 nm-ig (lila). Minden színhez egy bizonyos hullámhossz tartozik. A szivárványban - mint tudjuk - a spektrum színeit lehet látni a fehér fény esőcseppeken (mint prizmákon) keresztül történő szétbontásával, szétszóródásával. A fény megtörésének mértéke függ a fény hullámhosszától, ami a színekért is felelős. A vörösnek van a legnagyobb hullámhossza (legkisebb frekvenciája), a lilának a legkisebb hullámhossza (legnagyobb frekvenciája).

Szivárvány színei

Ugyanezt látjuk a csakrák esetében is.

Ahhoz, hogy az energiák áramolhassanak, a csakráknak nyitottnak kell lenniük. Máskülönben az energiaelakadás fizikai betegségeket okozhat.
A főcsakrákon kívül számtalan al-csakránk is van. A legkisebb csakrák az akupunktúrás pontok, amelyekről a Szívelégtelenség - kiegészítő kezelések I. posztban már beszéltem.

A fenti bevezető után tudok rátérni a tulajdonképpeni témánkra, a szívcsakrára. Ez a negyedik csakra, és a mellkas közepén helyezkedik el.

A szívcsakra a legfontosabb csakra. Az alsó anyagi jellegű csakrák és a felső szellemi jellegű csakrák között középen helyezkedik el, és egyfajta hidat, átjárót képez közöttük (itt találkoznak az égi és a földi erők). Ezért ha zárt a szívcsakra, akkor nem csak a külvilággal való energiacsere akadályozott, hanem a csakrák közti belső energiaáramlás is.

Ha egy embert nagy trauma ér, vagy sok csalódás, keserűség, akkor a szívcsakrája bezárul, vagy egyéb károsodás éri (megszakad a szíve), és megakad az energiaáramlás. Egyébként hivatalosan is létezik a cardiomiopátianak egy olyan fajtája, amit "megtört szív szindrómának" neveznek, másnéven Stress cardiomyopatia, vagy Takotsubo cardiomyopatia, amit nagy trauma szokott okozni, például mikor volt egy nagy földrengés Japánban, ez a betegség több embernél előjött.

A folyamatos csalódások, állandó stressz által okozott bezárulást pedig valahogy így kell elképzelni:

Az is lehet, hogy már gyerekkorban (bántalmazás, terrorizálás hatására) fejlődött ki rosszul a szívcsakra, és soha nem is volt nyitott (az energia csak a kisebb csakrákon keresztül áramlott, úgy ahogy tudott). A gyerekkori trauma oka felnőttfejjel sokszor banálisnak tűnhet. A felnőtt sokszor észre sem veszi, hogy milyen romboló hatással volt a gyerekre egy-egy szavával, vagy tettével.

A traumák és a rossz energiaáramlás gátakat, blokkokat, energiahiányos részeket hoznak létre az aura különböző részein.  Ha találkozol olyan emberrel, netán - ha szerencsés vagy - emberekkel az életed során, akikkel energetikailag harmonizálsz, akkor a köztetek lévő öntudatlan energiacsere képes kitölteni ezeket a réseket, fehér foltokat. Ekkor jól érzed magad a másik társaságában, energiáitok összefonódnak (ezt szó szerint kell érteni, mert tényleg energiaszálak nőnek a csakráitok között). A másik ember lehet, hogy egy vadidegen (legalábbis ebben az életben), de elég pár perc, hogy a fentiek lejátszódjanak. Rosszul esik, mikor el kell válni tőle, mert ilyenkor a másik ember kivonja belőled energiái nagy részét (de nem mindet). Vágysz rá, hogy újra találkozzatok, hogy újra kitöltse hiányosságaidat, és újra "teljesnek" érezhesd magadat. Ha megint találkoztok, előfordulhat, hogy megmagyarázhatatlan örömet élsz át. Talán így kezdődik a szerelem?

Visszatérve a szívcsakrára, a szívcsakra irányítja a csecsemőmirigyet, a szívet, a tüdőt, az őket beidegző idegközpontokat, a karokat, kezeket és a vérkeringést. Állítólag a szív is tekinthető endokrin mirigynek, mivel atriopepint választ ki. Erről az anyagról azt tudjuk, hogy csökkenti a vérnyomást, szabályozza a vér mennyiségét, tágítja az ereket. A csecsemőmirigy a pubertás korig nő, majd zsugorodni kezd. Az immunrendszer része, oly módon, hogy a fehérvérsejtek képzésében vesz részt. A szívcsakra betegségeihez tartoznak az immunrendszerrel és a vérkeringéssel kapcsolatos betegségek, mivel itt „dől el”, hogy mit fogadunk el és mit nem, vagyis az antitestképzés, és az antitesteket szállító vér kapcsolódik hozzá.
Érzések közül a szeretet és együttérzés, az egység és nyitottság érzése is ide tartozik.

A szívcsakra zavaraira visszavezethető néhány betegség, probléma:

Autoimmun betegség: A beteg szimbolikusan és fizikailag is önmaga ellen harcol. E mögött, mártírviselkedés, a saját szükségletek megtagadása áll. Az ilyen típusú betegségeknél különösen figyelni kell arra, hogy a beteg megélje szükségleteit.
Immungyengeség: Szimbolikusan azt a vágyat fejezi ki, hogy az érintett nem akar különbséget tenni barát és ellenség, ismerős és ismeretlen között. Mivel a beteg testi síkon nem tesz különbséget jó és rossz között, nem is védekezik, így eljut a hőn áhított nyitottsághoz. De ez a fajta nyitottság halálos is lehet, ahogy azt az AIDS is mutatja.
Szívpanaszok: Legtöbbször az az oka, hogy nem hallgatunk a szívünkre, mintha szívtelenül élnénk. Ez gyakran merev nézetekben és feszültségben nyilvánul meg. A szívpanaszok a belső melegség hiányára utalnak. Ez azt jelenti, hogy az érintettnek nincsenek szeretetteljes érzései.
Vérkeringési problémák: Azzal függ össze, hogy mennyire vagyunk képesek szeretni. Engedjük-e vérünket szabadon áramlani? Engedjük-e a szeretetet/szerelmet szabadon áramlani?

Általános tanácsok a szívcsakra harmonizálásához:

1. Szeresd embertársaidat (az összeset), a Földet, a körülötted lévő élőlényeket, de saját magad is. 

Ez egyszerre gyógyít téged is, meg a környezetedet is, mert a környezetedbe is kiárasztod a szeretet energiáját. A szeretet a legmagasabb szintű gyógyító erő.

2. Minden nap tegyél valami jót másoknak (pl. egy őszinte mosoly) és önmagadnak is.

Mert az igazi boldogság az, mikor másokat boldoggá teszünk. És ha te boldog vagy, akkor a körülötted lévőkre is átragad a boldogság.

3. Viselj gyakran zöld ruhát, vagy aludj zöld színű ágyneműben. 

Ugyanis ilyen színű a szívcsakra (ilyen a frekvenciája). Ezért azt is tanácsolom, hogy legyél sokat a zöldellő természetben.

4. Tegyél rózsakvarcot a párnád vagy az ágyad alá.

A kristályok energiát szívnak magukba, energiát hordoznak, és energiát bocsátanak ki magukból. Felerősítik a környezet energiáit, tisztítják a teret és az ember auráját. A rózsakvarcot régóta hatékonyan használják a szív gyógyítására minden szinten.

5. Bocsáss meg másoknak és önmagadnak, amitől megtisztul a szíved.
A megbocsátás felszabadít. 

„Haragod a tenyeredben tartott parázs, téged éget, csak önmagadat pusztítod vele” - mondta Buddha. Milyen igaza van.

A megbocsátásról beszél a Miatyánk ima is „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Ha túl passzív a szívcsakra:

1. Olvass romantikus irodalmat!
Ez ráirányítja a figyelmedet a szeretetre, szerelemre, és egyúttal motivál.

2. Végezz rendszeresen légzőgyakorlatokat, hogy kitáruljon a szívcsakrád! 

Minden nap olyan gyakran hajlítsuk hátra a gerincet, amilyen gyakran csak lehet, erre vannak speciális jógagyakorlatok is. Vagy olvassunk például hason fekve, könyökölve! Ha a szívcsakránk nyitott, több levegő kerül a mellkasba, ami kedvez olyan érzéseknek, mint a szeretet és az együttérzés.

3. Légy szerelmes (ha teheted)!

De sajnos ez nem parancsszóra működik. Ez csak a legszerencsésebbeknek sikerülhet a megfelelő helyen és időben. Mert általában akkor szokott az ember szerelembe esni, amikor abszolút nem akarja, vagy nincs abban az élethelyzetben:

„A szerelem nem irányítható rakéta. A szerelem mozgása ismeretlen, titokzatos erőforrásokból táplálkozik. És mindig eltér az előre kiszámított pályától. A szerelem olyasmi, amit sohasem találunk, ha keressük. Van benne valami, ami rajtunk kívül áll.”
/Vladimir Minac/

"A szívnek megvannak a maga okai, amiket az ész nem tud átlátni."
/Pascal/

Csak aztán óvatosan! Nehogy a végén rosszabb állapotba kerüljön a szív, mint előtte volt:

A fenti karikatúrán látható szív valamit nagyon nem jól csinált.

Itt tisztázni kell, hogy többféle szerelem létezik:

- Van a fizikai szerelmi vágy, amely tulajdonképpen szaporodási ösztön, ilyenkor az ember birtokolni akarja a másikat (a magáévá tenni). Sokan azt hiszik, hogy ez a szerelem. De ez az érzelem túl alacsony rezgésszintű. És mivel a csakrák csak az azonos rezgésszámú energiáknak engedélyezik a belépést, ez az elemi vágy csupán a gyökércsakrán keresztül tud áramlani. Nekünk most nem erre van szükségünk, mert ez nem a szívcsakrára hat.

- Van a kölcsönös, érzelmeken, érzékiségen alapuló szerelem. Ennek a szerelemnek mindig van tárgya, azaz csak és kizárólag a szerelmed iránt érzel mély szeretetet. Ez nagyon szép, de még mindig nem elég magas rezgésszámú, úgyhogy ilyenkor a szeretet a szakrális csakrán keresztül áramlik, sajnos most sem a szívcsakrán keresztül. Nekünk most nem (csak) erre van szükségünk.

- Most jön az a szerelem, amit keresnünk kell: Ez is kölcsönös, mély érzelmeken alapuló szerelem, de ilyenkor nem csak a szerelmünket szeretjük. Őt szeretjük a legjobban, Ő a katalizátor, de vele együtt szeretjük az egész emberiséget, és minden élőlényt a Földön. Annyira boldogok vagyunk, hogy legszívesebben magunkhoz ölelnénk az egész világot. Lehet, hogy ilyenkor még az állandóan minket bosszantó szomszédunkra, vagy az örökké elégedetlen, s igazságtalan főnökünkre is szeretettel gondolunk. Hisz nem számít semmi, csak a szeretet. A szeretetünk ilyenkor önzetlen, és nem akarjuk mindenáron birtokolni a szerelmünket. Ha szabadon kell engednünk, akkor azt is el tudjuk fogadni, mert az a legfontosabb, hogy neki jó legyen. (Vigasztaljon, hogy lélekben együtt lehetünk bárkivel, még ha fizikailag nem is. Mert lélekben nem létezik elválás. Csak az ego választ el, és a veszteség fölött érzett fájdalom is jórészt az egonak köszönhető.) Szerintem ezt az érzést hívják "igaz" szerelemnek. Szebbé, és jobbá válunk tőle, mert ilyenkor az igazi énünk kerül napvilágra. Az a benső énünk, amely egy időre kiszabadul az őt körülvevő börtönből, az ego elnyomása alól. Leomlanak a falak, és ebből az igazi énből a szeretet hullámai áramlanak minden élőlény, és Isten felé. Árasztjuk magunkból a szeretet, ha akarjuk, ha nem. Az ismerőseink furcsán, csodálkozva néznek ránk, mert valahogy annyira mások vagyunk.
Sajnos, ha el kell válnod a szeretett személytől (pl. ha reménytelen, vagy akadályozott a szerelem, vagy meghalt a párod), lassan kivonódnak az energiái az aurádból, fájdalomfélét (sajgást, ürességérzést) kezdhetsz érezni azokban a csakráidban, amelyeken keresztül energiaszálakkal összekapcsolódtatok. Nekem is volt részem ilyenben, sajgott a napfonat csakrám, majd a szívcsakrám, és végül a szakrális csakrám is. A napfonat kihat a gyomorra, és enni sem tudsz. Ez eltarthat egy-két napig, vagy amíg le nem nyugszik az ember.

Szóval a szívcsakra megnyílásához az ego meghaladására van szükség. Az önzetlen, univerzális szeretet túllép az egón, és elég magas rezgésszámú ahhoz, hogy a szívcsakránkon keresztül áramoljon.
(Nem csak a szívbetegeknek kellene ezt a szeretetminőséget keresnie, hanem - véleményem szerint - minden embernek, és akkor megváltozhatna a világ.)


Érdekességképpen írom, hogy a szívcsakra kinyílása a kreativitás képességét is növeli. Nem véletlen, hogy a művészek (költők, írók, zeneszerzők) ihletet szoktak kapni a "múzsájuktól". (Főleg, ha reménytelen az epekedés, mert a levezetetlen szexuális energia ilyenkor teremtő-alkotó energiává válik.)

Egyébként a felsorolt szerelem típusokon kívül magasabb szintű szeretet is létezik, de az már nem tárgya a posztnak.

források:
Judith Anodea: A csakrák bölcsessége
Brenda Davies: A szívcsakra megnyitása
Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek
Florin Lowndes: A szívcsakra felélesztése

lásd még:
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések I.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések III.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések IV.
Szívelégtelenség-kiegészítő kezelések V.


Végül itt egy videó (művészi köntösben), hogy milyen fejlődésen kellene végigmennie a csakráinknak:

A szívelégtelenség lelki okai I.

A szívbetegségek és a szívelégtelenség lelki, pszichoszomatikus okai

Most nézzük meg, hogy milyen lelki okai lehetnek a szívelégtelenségnek. Mert ez is nagyon fontos, sőt szerintem fontosabb minden másnál. 
Mondják, hogy a lelkünk ablaka a szemünk, de a székhelye igazából a szívközpont. És szoros kapcsolatban vannak egymással.

A betegség a lélek szenvedő kiáltása. Közli velünk, hogy valami nincs rendben. A belső béke hiánya olyan rezgéseket idéz elő fizikai szinten, amelyek módosulást idéznek elő a fiziológiai állapotokban és működésekben. Szerintem ezt félig-meddig az orvostudomány is elfogadja. De ha valakinek ez túl elvont gondolatmenet, akkor hagyja ki ezt a részt.

Lássuk a szívbetegségek lehetséges lelki okait:

A szív megbetegedései általában a szeretettel, a szeretet megélésével, hasznosításával, kinyilvánításával kapcsolatosak. 

Például előfordulhat, hogy a beteg

- zárkózottá válik az őt ért sok kudarc, és csalódás miatt. Úgy gondolja, nincs értelme szeretni, és még magát sem szereti.

- vagy túlságosan rajongott valaki, vagy valami iránt. És mivel túlságosan lángolt, így kiégett.

- nem fogadja el mások gondoskodását, szeretetét, mert nem tartja magát érdemesnek rá.

Konkrétan a szívelégtelenség lehetséges lelki okairól a következőket lehet találni különböző írásokban:

Valószínűleg felborult a szeretet adásának és kapásának egyensúlya. A szívelégtelen személy vagy csak kapni akar, vagy nem tudja elfogadni, amit másoktól kap, ezért csak ad. Lehet, hogy a benne lévő tiszta érzéseket - belső aggódásai miatt - nem tudja kinyilvánítani
A betegség azt is jelezheti, hogy a betegnek nincs megfelelő kapcsolata az élettel, nem tud beleilleszkedni környezete vérkeringésébe. Ez jelentkezhet túlzott passzivitásban és túlzott aktivitásban is. Miután a szív már nem tud megfelelni az elvárásoknak, a szív összeroskad, és a tudattalan beteljesíti a "már nem bírom tovább" jelszót.

Az összeomlással együtt jár a folyadékgyülem a tüdőben. Ez a lelki dolgok (víz elem) felhalmozódása, azaz a saját lelki folyadékában való megfulladás fenyegeti a beteget.
Csődöt mond saját életfeladatának megvalósításában, vagy tudatosan kilép a káosz állapotából (ebből a bipoláris világból). Ez egyfajta menekülés: végül is az élet mindig a szív leállásával ér véget, mert az adott körülmények között már nem képes tovább működni.

Mit tegyünk?

Szívelégtelenség esetén tágítsuk ki határainkat a szívügyek terén, hogy több életenergia kerülhessen életünk középpontjába. Ismerjük fel feladataink kétoldalúságát, addig cselekedjünk, ameddig van értelme küzdeni, de fel kell adnunk a harcot, ha eljön az ideje, s ekkor fogadjuk el sorsunkat.

Gyakorlatok:
- Terápiásan alkalmazott böjtölés, hogy megadjuk szívünknek a felépülés lehetőségét, hogy újra visszakerülhessen eredeti formájába, és kitárulhasson (a hirtelen fogyással azért óvatosak legyünk, inkább csak fokozatosan fogyjunk!).
- Legyünk nagylelkűek!
- Szeressük meg magunkat!
- És másoktól is fogadjuk el a szeretetet, nyissuk ki kapuinkat!
- Mindenben és mindenkiben vegyük észre a jót (mert van benne, ebben biztosak lehetünk)!
- Szálljunk magunkba, és pihenjünk, hogy valóban, belülről tárhassuk ki szívünket. Adjuk oda magunkat a teremtésnek, és alkossunk egységet a mindenséggel. Találjuk meg végső nyugalmunkat, váltsunk át, a legyen meg az Én akaratom-ról, a legyen meg a Te akaratod-ra. 

- A betegeknek saját magukat, az életüket és az életfelfogásukat is át kell értékelniük.

- Jó tanács, hogy éljünk tiszta szívvel nyíltan, engedjünk szabad folyást a sorsunknak.
- Tudjunk megbocsátani, és tanuljunk meg feltétel és elvárás nélkül szeretni.

Csak ennyi. 

A fentiek egy része valóban igaz rám. Mindig is voltak problémáim a szeretettel, mióta az eszemet tudom. Mivel a lelki problémák általában gyerekkorba nyúlnak vissza, ezért nagyon nehéz rajtuk változtatni. Úgyhogy van mit tennem ezen a téren, sokat kell még dolgoznom magamon.

Hát igen...

"Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én...?"
/Andrew Matthews/

források:
RUEDIGER DAHLKE. A BETEGSÉG mint szimbólum. A PSZICHOSZOMATIKA KÉZIKÖNYVE

Pósa Ferenc: A betegség mint pótcselekvés

informed.hu Heinisch Mónika

Lásd még:
A szívelégtelenség lelki okai II.