Kardiológiai kontrollok, valamint küzdelem a szédüléssel, és a gyengeséggel
Közben jártam kontrollokra. A szakorvosom (a továbbiakban kardiológusom) szerintem elég alapos, és mostanában kedvesebb is. Bár az információkat harapófogóval kell kiszedni belőle. Szerintem nagyon bele van fásulva a munkájába. Mikor kérdezek tőle ezt-azt, biztos nagyon tudálékosnak tűnök, de én úgy vagyok vele - mivel én vagyok a szenvedő alany -, hogy tudnom kell, hogy mi van velem. Sajnos csak félévente rendel vissza, és fél év alatt nagyon sok minden történhet velem, nagyot sokat változhat az állapotom. Például volt olyan, hogy egy héten keresztül szédültem, csak elég volt a fejemet megmozdítani hozzá, és egyúttal hányingert is okozott a szédülés. A hányinger miatt alig bírtam enni. Kínszenvedés volt az a hét, gondolkozni sem tudtam, csak ültem a munkám felett, és nem haladtam semmivel. De a háziorvosomhoz hiába mentem, azt reméltem, hogy módosít a gyógyszereimen, és az majd helyretesz, de nem, inkább megvádolt azzal, hogy csak kiborultam, és ez okozza a szédülést. Azt mondta, hogy túl sokat olvasgatok a neten, és ezzel stresszelem magamat. Szerinte ne olvasgassak, még a gyógyszerek betegtájékoztatóját sem olvassam el. Egyszóval, dugjam a homokba a fejemet. Könyörgöm, ne olvassam el a gyógyszerek betegtájékoztatóját? Hogy mondhat egy orvos ilyet? Akkor honnan tudjam, hogy mit nem ehetek-ihatok az adott gyógyszer mellett, meg melyik más gyógyszerekkel van kölcsönhatása, vagy például étkezés előtt, vagy után kell bevennem, befolyásolja-e a gépjármű vezetési képességet...stb? A háziorvosom szerint túl sokat foglalkozom a betegségemmel, és nyugtatókat kellene szednem, az megoldaná a problémámat. Megjegyzem, én egy nyugodt, csendes, visszahúzódó ember vagyok, aki kerüli a konfliktusokat. De most nagyon felhúzott a háziorvosom, és el kezdtem vitatkozni vele, az sem érdekelt, hogy megsértődik-e. Akkor ott a háziorvos váltás gondolata is megfordult bennem, de ugyan ki vállalna el?
A háziorvos végül elküldött neurológushoz, pedig nyilvánvaló volt - szerintem még a vaknak is világos lett volna -, hogy a szívelégtelenségem okozza a szédülést, mert nem jut mindig elég vér a fejembe. Állítólag a belső fülben lévő egyensúlyozó szerv nagyon érzékeny a megfelelő vérellátásra. Persze a neurológus (akiről lerítt, hogy gyűlöli a betegeket) nem talált semmit, szóval gyakorlatilag páros lábbal rúgott ki a rendeléséről. Ezért kénytelen voltam magamat kezelni. Az értágító hatású Coverex AS-ből fél szem helyett, egészet vettem be, és láss csodát, kezdett elmúlni a szédülésem, egy-két napig még fájt a fejem, aztán helyrejöttem. Elkezdtem ginkgo bilobát is szedni, használt, azóta is szedem. És letöltöttem a netről tornagyakorlatokat, melyeket szédülésre javasolnak. Az orvosok miért nem mondják, hogy létezik ilyen? Ott kellene lennie kinyomtatott formában az asztalukon, és aki ilyen panasszal jön, annak a kezébe kellene nyomni, hogy ezeket a tornákat végezze, ha már másképpen nem képesek segíteni. Szomorú, hogy az ember nem kap segítséget.
Rájöttem, hogy rosszullét esetén a sürgősségire is teljesen felesleges elmenni, mert addig úgysem vesznek komolyan, amíg még járni tudok. A koromnál fogva sem, hisz kívülről nem látszik rajtam a betegség, csak az, hogy életerős nő vagyok. A protokoll szerint szívpanaszok esetén vért vesznek, és nézik a szívenzimeket. Az enyémet hiába nézik, hisz én nem szívinfarktustól vagyok rosszul. Csinálni szoktak EKG-t is, de mivel nem szokott életveszélyes ritmuszavarom lenni, hazaküldenek. Egyébként kötve hiszem, hogy a sürgősségin ügyelő szimpla belgyógyász orvosok meg tudnák állapítani az EKG-ból, hogy a CRT pacemaker éppen jól szinkronizál-e. Az infarktus EKG jeleit vagy a fibrillációt felismerik, a többivel meg nem foglalkoznak. Szoktam látni az arcukon, hogy tanácstalanul nézik az EKG-mat, lila fingjuk sincs (már elnézést a kifejezésért), hogy jó-e. De még kardiológus szakvizsgával rendelkező orvosnál is láttam, hogy furcsállja az EKG-t, de érdemben nem tud hozzászólni. A sürgősségin általában, a biztonság kedvéért ráírják a papíromra, hogy keressem fel a kardiológusomat. Vicces, mivel kardiológiai szakrendelésre kb. háromnegyed év múlva szokott lenni a legelső szabad időpont. Így aztán csak annyit tehetek, hogy otthon kivárom, hogy elmúljon a rosszullét.
Miközben ennyire magam alatt voltam, elmentem a pacemakeres orvosom (a továbbiakban pmkardiológusom) rendelésére is. Az átlaghoz képest most még sűrűbben rendelt vissza, mivel a 3 beültetett elektródából 2 nem ideális helyzetben helyezkedett el. Javulást valóban csak keveset éreztem, leginkább a nehézlégzésemen javított, kevesebbet fulladtam, de a terhelhetőségem nagyon változékony volt. Volt egy-két időszak, amikor kedvem támadt, hogy könnyebb munkákat elvégezzek, és egész jól bírtam, máskor meg elgyengült kezem-lábam, és csak feküdtem volna egész nap, nem beszélve a rendszeres szédülésről. A Doki kérdezte, hogy javult-e a terhelhetőségem, elmondtam, hogy nem igazán. Lefuttatta a CRT tesztelését (pacing threshold test), ilyenkor egy számítógépen keresztül pacelik a szívet egy adott ütemben, folyamatosan csökkenő feszültséggel (amplitudóval), és figyelik, hogy a bal kamra a pacelés hatására összehúzódik-e, vagy valami ilyesmi. Az ember tisztára robotnak érzi magát, pontosabban kiborgnak, akit éppen beprogramoznak. De tudom, hogy mindez az én érdekemben történik, hogy javítsanak az életminőségemen, illetve meghosszabbítsák az életemet. Jellemző, hogy a tesztelés közben szinte más tudatállapotba kerülök, mert túlságosan befelé figyelek. Most is ez történt, transzban ültem, és hallgattam, hogy mit beszél közben az orvosom. Gondolom, ő meg azt gondolta, hogy nem vagyok százas, mert csak egyfolytában a semmibe meredtem. Közben most is éreztem a Dokiból áradó empátiát. Mikor a révedezésből felriadtam közölte, lehet, hogy újra kellene műteni engem, a bal kamrai elektróda áthelyezésével, és egyúttal a műtét során a jobb pitvari elektróda is a helyére kerülhetne. De erről először konzultálni fog egy másik intézmény főorvosával. A konzultáció eredményről majd ki fog értesíteni. Mit tehettem volna, beleegyeztem. Minden lehetőséget meg kell ragadni, nem igaz?