Pacemaker kontroll

Pacemaker kontroll

laikus elmélkedés arról, hogy mit jelentenek a CRT-D pacemaker által tárolt adatok, és a kinyomtatott grafikonok

Ma a féléves pacemaker kontrollon voltam. Nem sok mindenről tudok beszámolni, mivel minden változatlan. Ez végül is pozitív dolog, mert azt jelenti, hogy a ketyere pöpecül működik.  A Dokinak nem volt jó kedve, de nem az eredményeim miatt. Megértem, mert hiszen "Szar az élet, annak látszik. De az az igazság, hogy az élet egy nevetés és a halál egy vicc. Meg fogod látni, hogy ez csak egy színielőadás." /részlet a Monty Python: Brian élete c. film egyik betétdalából/


A jobb kedvre derülésre javasolnom kellett volna a Dokinak a fent nevezett dalocskát, amit ha elénekelsz, rögtön felvidulsz. Kb. ilyesmikről szól:

"Vannak rossz dolgok az életben,
melyek tényleg meg tudnak őrjíteni.
Más dolgok arra késztetnek, hogy káromkodj és szitkozódj.
Mikor az élet porcogóján rágódsz,
ne morgolódj, inkább fütyöréssz!
És ez segíteni fog abban, hogy a dolgok jobbra forduljanak…

És- mindig az élet fényes oldalára tekints..
Mindig az élet könnyű oldalát lásd…stb."

Vicces dal, de sok igazság van benne. Én magam is mindig ezt fütyörészem. Hatásos. Sorstársaim! Ezt nektek is ajánlom!

 

Utólagos megjegyzések:

Minden egyes kontroll alkalmával a Doki ki szokott nyomtatni egy több oldalas papírcsíkot a CRT pacemaker programozó egységéből. A Doki ezúttal nem az ingerlési küszöb tesztelésének grafikonjait (pacing threshold test report), és nem az időszak összefoglaló adatait (final: session summery), és nem is a beállított paramétereket (final:parameters) nyomtatta ki, hanem egy olyat , ami még nem volt, aminek az a neve, hogy Quick look II report. Próbáltam eligazodni rajta, úgy néz ki, hogy ez az elmúlt időszakról készített rövid jelentés.  Ezen is rajta vannak az elektródák és a készülék beállított paraméterei. A telep várható élettartamán kicsit megütköztem (7,3 év), ugyanis az elmúlt fél év alatt 1 évvel csökkent az élettartam. Hogy van ez? Nem lineárisan csökken a hátra lévő idő, ha a kimeneti feszültség konstans? Az a baj, hogy nem értek a telepekhez, és azt sem tudom, hogy ebben milyen fajta van. Majd a következő kontroll alkalmával kiderül, hogy mekkora lesz a csökkenés egy újabb félév után.

Van néhány grafikon még a papíron. Az egyikről kiderül, hogy nem volt kamrai fibrillációm (VT/VF) a beültetés óta. A másikon az látszik, hogy amíg nem lettem újraműtve, addig rendszeresen voltak pitvarfibrillációim (AT/AF), de csak maximum 5 percig naponta, de most már nincsen. Van egy grafikon az aktivitásomról is (patient activity), a gép szerint átlag napi 3,4 órát vagyok aktív. Az elmúlt évhez képest csak nagyon enyhe növekedés látható a grafikonon. Ez szerintem téves, hisz az előző posztban is írtam, hogy mennyiféle testmozgást csinálok. Nem futok, és nem ugrálok, az tény, mert azt nem bírnám. De aki próbálta már a Callenetics tornát, az tudja, hogy ha helyesen végezte el a gyakorlatokat, akkor - bár szinte csak egy helyben állt, vagy feküdt - a végén remeg a lába, és folyik róla a víz. Vagy nézzük a jógát, például próbáljátok ki Bryan Kest Power jógáját, a nevében is benne van, hogy ez egy erősítő jellegű jóga, az Astangha jógára hasonlít, szálkásít és keményen edz. A jógában az a jó, hogy olyan izomcsoportokat is megmozgat, amelyeket a hétköznapi életben alig használunk (főleg a csavart pózok, meg az olyan kitekert pózok, amit nem mindenki tud megcsinálni, csak ha hosszú ideig gyakorol).

Elképesztő, tavaly szinte csak ültem és feküdtem, most meg ennyi mindent csinálok, és nem mutat több aktivitást a grafikon. A gép valószínűleg csak a rázkódást tudja mérni (valamilyen folyadékkristály van benne).
A papírról kiderül még, hogy a gépnek nem kellett beavatkoznia egyszer sem, mert nem voltak ritmuszavaraim. Hurrá, ez jó! A rejtélyes Total VP pedig 99,7 %. Ezen belül az AS-VP 96,9 %, az AP-VP 2,8 %, (a kettő összege a Total VP = 99,7 %), az AP-VS 0,2 %, az AS-VS < 0,1 %. Ezek vajon mik? Elég bonyolultnak tűnik, hogy mi az a VP, AP, VS, AS, nem is próbálom felfogni, de úgy látom, hogy az EKG görbéről például leolvasható, hogy egy adott szívdobbanásnál a négy variációból épp melyik eset áll fenn, de ennek megértéséhez komoly előtanulmányok kellenének. Mivel az AS atrial sence-t jelent, az AP atrial pace-t, a VS ventricular sence-t, a VP venticular pace-t, ezért tisztán a logika azt diktálja, hogy AS-VP esetén (ami nálam a legtöbb) a pitvarban észlelt természetes szívritmusom impulzusa van továbbítva a készülékbe, a kamra pedig ez alapján, az elektródán keresztül mesterségesen kapja a jelet. AP-VP esetén valószínűleg lecsökken a szívfrekvenciám 50/perc alá (ugyanis nálam 50-re van beállítva a minimális frekvencia), ilyenkor mesterségesen kell fenntartani a min. 50-s ritmust, és ez van továbbítva a kamrába. AP-VS esetén is ez van, de valami miatt a kamrák nem kapják meg a jelet (nincs szinkronizálás). AS-VS esetén érzékelhető a minimum 50-s természetes ritmus, de nincs továbbítva a kamrákba, nincs szinkronizálás. Jó kis programozói feladat lehetett erre mindenféle algoritmusokat írni, hogy a készülök minden esetben fenntartsa a megfelelő szívritmust, ráadásul szinkronizáltan..
Ha a fenti fejtegetés igaz, akkor a total VP azt mutatja, hogy az elmúlt időszak hány százalékában működött hatékonyan a CRT pacemaker. Azt fejezi ki, hogy a szívdobbanások hány százaléka volt reszinkronizált a gép által. Az eredmény számomra megnyugtató, mert láthatóan (és érezhetően) működik a reszinkronizációs terápia.

Az elmúlt hónapok

Az elmúlt hónapok történései

avagy mit tehet egy szívelégtelen beteg az állapota javítására (testmozgás, lelki megnyugvás, az élet értelmének keresése)

Néhány szót az elmúlt pár hónapról:

Mióta tavaly év végén újra megműtöttek, és normálisan sikerült beállítani a pacemakert (CRT-t), azóta olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. 

A testem fokozatosan alkalmazkodott a jobb szívműködéshez, a terhelhetőségem lassan, apránként növekedett. Tavasszal alig vártam, hogy jöjjön a jó idő, és nagy sétákat tehessek a természetben. Áprilisban, májusban már a hegyekbe is elmerészkedtem, előre kinéztem könnyű túraútvonalakat, amiket sikerült is teljesíteni. Sajnos egyszer rossz túraút jelzésen indultam el, és ezzel meghosszabbítottam, és nehezítettem a távot, de ezt is túléltem. Ahogy várható volt, a meredek emelkedők továbbra sem nekem valók, így aztán maradok a kisebb szintkülönbségeknél, a lankásabb lejtőknél. Azáltal, hogy néha jobban megdolgoztatom a szívemet, a mindennapi élet terheléseit (jövés-menés, takarítás, kertészkedés) sokkal könnyebben veszem. Ha ezt most egy kardiológus olvasná, lehet hogy helytelenítően rázná a fejét, de én nem kértem előre engedélyt kardiológustól, mert akármit is mondott volna, akkor is ezt csinálnám (én, a kis önfejű). 

Hetente egyszer-kétszer Callenetics-tornára járok, ami kardiológiailag nem túl megterhelő, mert lassú, apró mozgásokról van szó, de jól formálja az alakot, mivel a mélyizmokat erősíti. A köztes napokon igyekszem egy kicsit jógázni, de nem mindig van rá idő. Tai-chizni is elkezdtem, de még nagyon amatőr vagyok benne. 

A fenti mozgásformák nagyon jó hatással vannak rám, az év első felében már-már kezdtem úgy érezni magam, mint egy "normális" ember, rövid időszakokra képes voltam elfelejteni, hogy pacemaker van a bőröm alatt.

Aztán júniusban elkezdődtek az időjárási anomáliák. Jöttek-mentek a zivatarok, egy-egy zivatar alkalmával pár perc alatt hatalmas mennyiségű víz esett le az égből, úsztak az utcák is, mert a csapadékvíz elvezető csatornák kapacitása nem ilyen intenzitású esőkre van méretezve. Lényeg a lényeg, hogy az én beteg szívem nem szereti a hirtelen légnyomás változásokat.  Aki nem tudná, a szívbetegek jobb időjárás előrejelzők, mint a levelibéka. Tudjátok, a levelibéka, akit betesznek egy befőttes üvegbe és tesznek mellé egy létrát. Sőt, ez a módszer még papírbékával is működik, s erről még tervrajzot is találhattok a neten:

Szóval ott tartottam, hogy minden szívbeteg egy két lábon járó, élő időjárásjelző állomás. A szívbetegek fórumain olvasott hozzászólások is egyértelműen ezt igazolják. A betegek nem győznek tömegesen panaszkodni, mikor front, vagy eső közeleg.

Nekem a zivatarok utáni párás, fülledt meleg is nehézlégzést okoz. Egy szó mint száz, a június nem volt a kedvenc hónapom.

A júniust leszámítva tök jól érzem magam.  Hol vannak már azok az idők, mikor depressziósan magamba roskadtam. Amikor több alkalommal előfordult, hogy reggel felébredve jöttem rá arra, hogy a betegséget nem csak álmodtam, hanem ez a valóság. "Ez képtelenség!"- kiáltottam akkor a világba. Aztán eszembe jutott, hogy mit mondott Smith ügynök Neonak a Mátrix c. filmben:
"- Nem képtelenség. Szükségszerű."

Igen, szükségszerű, és ... sorsszerű. Akkor is ez jutott eszembe, mikor később olyan dolgok történtek velem, amelyek mintha előre meg lettek volna rendezve. Mert véletlenek nincsenek, minden okkal történik az életben. Minden történésnek célja van. Csak meg kell keresni, hogy mi az a cél. És ez az, amit nehéz megtalálni, a dolgok mögött mélyen megbúvó értelmet.
 Rudolf Steiner is azt mondta:
"Bizonyos dolgoknak szükségszerűen meg kell történniük, még akkor is, ha ezek valamilyen szempontból károsak. Kell, hogy az ember ki legyen téve ilyen ártalmaknak, hogy ezeket leküzdve bizonyos erőket szerezzen meg."

A javulásom tulajdonképpen tavaly Karácsony óta zajlik. A második műtétem ugyanis (egy elhalasztást követően) egy héttel Karácsony előtt történt, és így a pacemaker utólagos beállítása, és a varratszedés pont Karácsonyra esett. (És mellékesen ugyanekkor ért engem egy nagyobb érzelmi, illetve energetikai hatás is.)
Szerintem a Karácsonyi időpontnak nagy jelentősége van. Mert mi is a Karácsony?
Hivatalosan Jézus születését  ünnepeljük ezen napon, de állítólag Jézus nem ezen a napon született, csak I. Gyula pápa nyilvánította Jézus születésnapjává az egyik zsinaton. A Karácsony mégis kapcsolatban van Krisztussal, a krisztusi minőséggel. Karácsony a szeretet ünnepe, amikor a fény diadalt arat a halál és a sötétség felett. Az újjászületés, és a remény ideje. És ha nyitottak vagyunk rá, ilyenkor a mi szívünkben (a lelkünkben) is felgyulladhat a Krisztusi szeretet fénye, hogy aztán beragyogja a környezetünket is. Bármilyen abszurdul is hangzik ez a materialisták számára, velem is körülbelül ilyesmi történt, és azóta is azon vagyok, hogy ezt fenntartsam. Mert a szívcsakrán belül lévő fénymagot folyamatosan ápolni, gondozni kell. A pozitív érzelmek, gondolatok, a jóindulat, segítőkészség, alázatosság, egyszóval a szeretet táplálja a lángot, ezekre törekszem én is. Ez nem mindig sikerül, mert én csak egy ember vagyok, de törekszem rá.

És milyen érdekes, egy buddhista ima is erről szól, csak nem krisztusi fénymagnak nevezi a belső fényt, hanem bódhicsittának:

"Azokban, akikben még nem született meg a drága bódhicsitta szülessen meg bennük,

Azokban, akikben megszületett, ne csökkenjen a drága bódhicsitta, hanem

Egyre jobban és jobban növekedjék.

Ez a legfőbb elixír, amely legyőzi a halál uralmát.

Ez a kimeríthetetlen kincsestár, amely a világ szegénységét megszünteti.

Ez a legcsodálatosabb orvosság, amely a világ betegségét meggyógyítja.

Amikor megfáradtan bolyongunk a lét meghatározott ösvényén,

Ez az egyetemes híd, amely a születés boldogtalan állapotából a szabadságba vezet.

Ez a tudat felkelő holdja, amely az előítéletek zavaros viharát elűzi.

Ez a hatalmas Nap, amely végleg felszívja a világ tudatlanságának ködét."

Sathya Sai Baba is azt mondta, hogy "A lélek azért jött e világra, hogy feltárja a saját ragyogó fényét, ami maga az Isteni szikra."

„Az igaz önvalód fényének megpillantása szabaddá tesz.”
/Yogi Bhajan Ji/

Krisztus azt mondta:  "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (Tehát csak a bennünk  lévő krisztusi fénymag által, amely az ember Jézust Krisztussá tette.)

Azt is mondta: "Isten országa bennetek és köztetek van."

"A krisztusi szeretet a Világegyetemet éltető, hordozó és fenntartó legfőbb valóság, melyet életünkben megvalósítani egyedül érdemes, mert örök életünk kibontakozása függ tőle."

/Makk István: Gömbszimbólika/
 

Hú, bocsánat, nagyon elkalandoztam. De az elmúlt hónapokban a fenti témákkal is foglalkoztam, amelyről nem állítom, hogy ez egy abszolút igazság, mert ahhoz még túl tudatlan vagyok, hogy ilyet állíthassak. Csak egy útmutatás azok számára, akik szintén keresik az utat.