Nyári kontroll

Mi más kontroll lenne mostanában, mint nyári?

Eredetileg márciusban lett volna pacemaker kontrollom, de lemondták a Covid-ra hivatkozva. Persze ha panaszkodtam volna valamire a telefonban, akkor talán fogadtak volna. Ugyanis egy héten egyszer pár óra erejéig tartott valaki (egy ismeretlen orvos) rendelést a panaszos pácienseknek, vagy például azoknak, akiknek lemerülőfélben volt a készüléke. Aztán a beavatkozásra szoruló eseteket valószínűleg továbbküldték egy másik intézménybe, mert ez a kórház teljesen a vírussal volt elfoglalva.

Júniusban sikerült őket felhívni, többszöri telefonálás után végre felvették a készüléket, és tudtam időpontot foglalni július elejére.

Egyébként mindkét telefonos beszélgetést (a lemondást és az időpontfoglalást is) elszámolták a TB felé, mint telefonos rendelést, pedig orvossal nem is beszéltem. Hát valamiből élnie kell a kórháznak, úgy látszik, hogy nem kompenzálta az állam eléggé a kieső bevételeket.

De most már végre normális rendelések vannak, és a saját pm orvosom tudott megvizsgálni. Kiderült, hogy már gyenge a bal kamra ingerlési feszültsége, emelni kellett a beállításon, mert hamarosan nem működött volna megfelelően. Csak minimális emelés történt, hogy még ne okozzon rekeszrángást. Hálistennek nem is okozott.

Újra csináltam grafikont a telep hátralévő becsült élettartamáról:

Most is meredekebb a görbe, 2,9 évet mutat, de a doki szerint 3-4 év még hátravan. Ebből arra következtetek, hogy tapasztalataik szerint nem megbízható a becslés, a jelzetthez képest tovább bírja a telep.

Januárra kaptam következő időpontot, de én csodálkoznék, ha ez összejönne. Tavaly tavasszal 4 hónapot dolgoztam home office-ban, most ősztől tavaszig 9 hónapot, és félő, hogy következő ősztől is lockdown lesz. És érdekes módon közben dübörög a gazdaság, legalábbis ezt mutatja a beruházások száma. Én már 24 éve dolgozom ezen a területen, ahol vagyok, és jelenleg soha nem látott mértékű beruházási láz van, a magánszektorban, az önkormányzati és állami szektorban egyaránt. Hát nem érdekes?

Nyári lélegzetvétel

Végre hagytak nekünk egy kis nyári pihenőt, egy kis fellélegzést, akárcsak tavaly, de borítékolható, hogy ősszel újra kezdődik majd a Covid mizéria.

Jó megszabadulni a maszkoktól, mert mióta maszkot kell hordani, állandóan náthás vagyok. Úgy tűnik, hogy Covid-s nem voltam, mert a közelmúltban elmentem antitest vizsgálatra, és negatív lett. Érdekes, hogy nem kaptam el, pedig két közeli családtagom is benne volt, akikkel egy háztartásban élek. Úgy látszik, hogy ez nem egy túlságosan fertőző betegség, nehéz elkapni, legalábbis nekem. Szerintem nagyon fontos a lelki nyugalom, mert saját tapasztalatom, hogy egy-egy veszekedés, kiborulás után könnyebben megbetegszenek az emberek. Talán meg kell próbálnunk megőrizni a jó kedélyünket, és akkor nem lesz semmi baj. Nálam még jól bevált gyógyítási módszer az alvás, ha úgy érzem, hogy betegség kerülget, akkor napközben is ledőlők, ha van rá lehetőségem. Akár negyedóra, félóra alvás is csodát tesz.

Én az oltást húztam-halasztottam, mert kételyeim voltak-vannak velük szemben, tekintve, hogy nem tesztelték őket eléggé. Meg az a típusú ember vagyok, hogy minél jobban tukmálnak rám valamit, annál nagyobb az ellenállásom vele szemben. Hiába mondják, hogy nem kötelező az oltás, lám-lám meg vannak rá az eszközök, hogy rákényszerítsék az embert, még ha nem is közvetlenül. 

Messziről bűzlik az egész.

Mellesleg úgy tapasztaltam, hogy a járvány alatti nagy szigorúságok csak a híradásokban léteztek. Néhány példa: 

Azt mondták, hogy a külföldről hazaérkezőket karanténba küldik. De egy ismerősöm több országon keresztül, több átszállással repülőgéppel érkezett haza, de a reptéren hozzá sem szólt senki (és más utashoz sem), járhattak-kelhettek amerre csak akartak. 

Volt egy másik ismerősöm, aki szintén külföldről jött, őt sem ellenőrizték, nem kértek tőle negatív tesztet sem.

A fiam Covid pozitív lett, de nem indult hatósági karanténeljárás, nem kutatták a kontaktokat, tulajdonképpen az egész családunk oda mehetett, ahová akart, a fiút sem ellenőrizte senki. Nem szólt hozzánk a kutya se.

És még sorolhatnám a rengeteg logikátlan intézkedést is, de hagyjuk.

Az oltásokra visszatérve, miután néhány ismerősöm az oltás után közvetlenül lett súlyos beteg (Pfizer, Szputnyik), eldöntöttem, hogy én nem kérek az mRNS és vektorvakcinákból. Mivel a Sinopharmmal oltottak esetében nem hallottam lebetegedésekről, és mellékhatásokról sem, ezért ezt hajlandó voltam a testembe engedni. Ez egy hagyományos, elölt vírust tartalmazó vakcina, nem annyira kísérleti.

Ezzel az oltással is megvártam a nyarat, amikor kisebb az esélye annak, hogy egy bennem lappangó betegségre ráoltanak. Nem volt különösebb mellékhatás, de pár napig gyengébbnek éreztem magam, szóval ez is kicsit leterhelte a szívet.

Következő oltás pár hét múlva lesz. Remélem a legjobbakat.

A változtatás akár gyógyír is lehet

A környezetváltozás esetleges gyógyító hatása

Régen jelentkeztem, ennek legfőbb oka az időhiány. Ugyanis házcserével voltunk elfoglalva mostanában. A költözés megtörtént, de a dobozok halomban állnak, és a házzal is sok munka van még, hogy saját képünkre formáljuk, és egy kicsit energiatakarékosabbá tegyük.

Már vágytam egy kis környezetváltozásra, pontosabban vágytam egy kis változásra.

Régen, amikor még nem tudtam, hogy beteg vagyok, elgondolkoztam azon, hogy mit tennék, ha például rákos lennék. Ugyanis a családomban sokan rákban haláloztak el, főleg anyai ágon, de apai ágon is hamar haltak az emberek (csak náluk baleseti halál, ill. erőszakos halál volt a fő ok). Szóval láttam a rákos betegség lefolyását, és elgondolkoztam rajta, hogy én ilyen esetben mit csinálnék másképp. Valószínűleg nem fogadnék el minden orvosi kezelést, hanem más utakat is keresnék. Ilyen út lehet a drasztikus környezetváltoztatás, vagy a drasztikus életmódváltás, esetleg párkapcsolati vagy  munkahelyi reform, vagy mind egyszerre.

Azonban az ilyen döntéshez először magunkba kell szállni, végig kell gondolnunk, hogy jelenleg mi mérgezi az életünket, mi az ami lehúz minket, és tudunk-e rajta valahogy változtatni.
Vegyük például a lakóhelyedet. A lakóházaddal több probléma lehet:
- a rossz tájolás miatti állandó fényhiány

- nem is tetszik neked a ház, de anno nem találtál jobbat
- elektromágneses szmog (pl. közeli elektromos légvezeték, trafo, vagy a szomszéd elektromos kütyüi pont a hálószobád melletti válaszfal túloldalán vannak)

- sugárzik a ház (pl. ha annó kohósalakot terítettek a padlásfödémre, az azóta is szépen adagolja a radonsugárzást)
- a házad alatt vízerek futnak
- Lay vonalak
- rosszakaró, haragos szomszédok, akik például rendszeresen feljelentenek

- közeli ipari terület, vagy pl. sertéstelep, vágóhíd

- poros út, és a por beterít mindent, mikor elmegy egy autó (a tüdődben is lerakódik)

- közeli autópálya, vagy egy felüljáró, amely az ablakod alatt fut

- nagy pollenkoncentrációs a környékbeli növényzet miatt (ez kellemetlen, ha szénanáthád van)

- szellemek a padláson

...stb. millió probléma lehetséges, amit csak el tudsz képzelni.

Ha fentiek egyike sem áll fenn, akkor is lehetséges, hogy már nem érzed jól magad azon a helyen. És emiatt rosszkedved vagy depressziód van. Ha van rá lehetőség, akkor ilyenkor váltani kell.

 

Ezenkívül az életmód-változtatást nem úszhatod meg, ha gyógyulni akarsz.  Hogy változna bármi is jó irányba, ha te semmin nem változtatsz? Ha úgy élsz, mint eddig, akkor ugyanaz lesz, mint eddig. Ezt hülyén fogalmaztam, de nem vagyok formában. Remélem, így is érthető.

Meglehet, hogy a párkapcsolatodon is változtatnod kell, de ezt komolyan meg kell fontolni, mert ez más emberek életét is keményen megváltoztatja. De ha mérgező a kapcsolat, akkor ki kell belőle lépni, nincs mese. 

 

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy merre halad tovább.

Talán érdemes ezen elgondolkodni:

„Mindig észben kell tartanod: egy ösvény az csupán egy ösvény; ha úgy érzed, nem szabad rálépned, akkor semmilyen körülmények között sem kell ottmaradnod. Hogy ezt ilyen világosan lásd, fegyelmezetten kell élned. Csak akkor jössz rá, hogy minden út csupán egy út, és semmi kár nem származik sem rád nézve, sem másokra, ha a szíved parancsára otthagyod ezt az ösvényt. A szándékodnak azonban - hogy a választott utat járod vagy letérsz róla - félelemtől és ambíciótól mentesnek kell lennie. Figyelmeztetlek: minden utat alaposan és tudatosan vizsgálj meg. Próbáld ki annyiszor, ahányszor fontosnak tartod. És ekkor tegyél fel magadnak, de kizárólag csak önnön magadnak egy kérdést. Ilyen kérdést csak egy nagyon öreg ember tud feltenni. Jótevőm beszélt egyszer erről, amikor még fiatal voltam, és túlságosan forrt a vérem, hogy ezt felfogjam. Most már tisztában vagyok vele. Megmondom, mi ez a kérdés: Van ennek az útnak szíve? Minden út egyforma: sehova sem vezet. Az ösvények a bozótba vezetnek, vagy azon keresztül haladnak. Saját életemben hosszú-hosszú utakat tettem meg, mégsem vagyok sehol. De jótevőm kérdése megvilágosodott. Van ennek az útnak szíve? Ha igen, akkor az út jó, ha nem, akkor haszontalan. Egyik sem vezet sehová, de míg az egyik szívvel rendelkezik, a másik nem. Az egyiken az ember örömmel utazik, és amíg az utat követi, eggyéolvad vele. Ha a másikat választja, elátkozza az életét. Az egyik út erőssé tesz, a másik legyöngít.”

/Carlos Castaneda: Don Juan tanításai/

Helyzetjelentés

Addig jó, amíg nincs miről itt írnom. Azért nem írok, mert nincs témám, mert jól vagyok. Csak a szokásos kontrollokon voltam. A pacemaker hátralévő élettartama most így áll:

Jelenleg 4 év hátralévő időtartamot mutat, de az egyenes meredekségét nézve ez csak 2 év, ha így folytatja.

Örülök, hogy nyáron újraindult az egészségügy, így a szakrendelésekre egy hőmérsékletmérés és nyilatkozat kitöltés után be lehetett jutni. Bár a beléptetésnél úgy néztek rám, mint egy potenciális bűnözőre, akit éppen le akarnak fülelni.

Minden értékem jó, ezért egy jó darabig (fél év, egy év) nem akarnak látni az kardiológus orvosaim.

A háziorvosom pedig most kérdezte meg először az elmúlt 4 év során, mióta ismert szívbeteg vagyok, hogy kérek-e influenza oltást. Nem kértem.

Hát így állunk.

Nyári gondolatok

Megint itt a nyár, és nekem megint a június volt a legemberpróbálóbb. Ez már így van évek óta, mióta gyógyszereket szedek. A szívem és érrendszerem nem tud alkalmazkodni a hirtelen időjárás változásokhoz, és rosszul érzem magam.

Aztán mikor bejön a nyári egyenletes meleg (35-40 fok), akkor már nincs bajom.

A márciusi ultrahangon jó eredményem lett (az eddigi legjobb), szóval nem lehet nagy baj velem. Szeptemberben kellene kontrollra mennem, de még márciusban nem adtak időpontot szeptemberre, azt mondták, hogy próbáljam meg májusban. Májusban persze nem lehetett időpontot kérni a vírus-mizéria miatt, majd júniusban csak külön telefonszám állt e célból rendelkezésre, de ezt nekem nem sikerült felhívni, mert vagy foglalt volt mindig a telefon, vagy nem vették fel. Most júliusban már a rendes számot lehetett hívni, fel is vették, de még szeptemberre nem adtak időpontot, azt mondták, majd próbáljam később. Augusztusban pedig lehet, hogy "már" nem adnak új időpontot, mert várják a "második hullámot".

Teljesen bizonytalan, hogy mikor fogok tudni legközelebb menni kardiológiai szakrendelésre, mert katasztrófa, ami az egészségügyben van. Elgondolkoztam azon, hogy ha nem 2017-ben jelentkeztek volna a szívbajaim, hanem 2020 tavaszán, akkor lehet, hogy már nem élnék, mert nem vettek volna fel a kórházba kivizsgálásra. 

Van egy ismerősöm, akinek a karanténos időszak alatt voltak súlyos emésztési panaszai, de nem kapott kivizsgálásra időpontot, hiába hívogatta őket több héten keresztül, mindig csak étkezési tanácsokkal látták el őt.  Végül kerülőúton sikerült elintézni, hogy kivizsgálják, de akkor már azonnal műteni kellett, eltávolították a bélrendszerének egy részét.

Szerintem itt nálunk nem a Covid vírustól kell félni, hanem a vírus ellen bevezetett felesleges (tekintve, hogy a helyi kórházban végig egy covidos beteg sem volt) korlátozó intézkedésektől. Szóval ettől ments meg Uram minket!

Home office-ból jelentkezem

Járvány idején

Immáron 1 hónapja home office-ban dolgozom, csak kb. egy héten egyszer járok be az irodába. Nem én akartam, elrendelték. Majdnem az összes dolgozó elszigetelten dolgozik a többitől. Fura ez a helyzet, azt gondolnánk, hogy jobb otthonról dolgozni, de nem így van. Itthon több a munka, itthon nem csak az irodai munkával kell foglalkozni, hanem a háztartási munkák és a gyerekek is bezavarnak. Ha enni akarunk valamit, akkor főznöm kell, míg a városban helybe hozattam az ételt, és a gyerekek az iskolában ebédeltek, itthonra nincs ételkiszállítás, mert külterületen lakunk. Áldom az eget, hogy a gyerekek már nem kisiskolások és tudnak önállóan tanulni, de néha azért be kell segíteni. Szóval kevesebb az időm, mint azelőtt. A napirendem teljesen felborult, időnként este fejezem be az irodai munkát, és nem jut idő a hobbikra. 

Most próbálom összeszedni magamat és új napirendet kidolgozni. Így nem mehet tovább, már 2 kilót híztam.Több testmozgást kell beiktatni és kevesebb evést, valamint a munka - kikapcsolódás egyensúlyát is meg kell találni.

Nem is értem, hogy miért van ez a nagy felhajtás, hisz a mi megyénkben egy hete nem nőtt a betegek száma, 20 körül stagnál (míg Budapesten 805). A városunk nagy kórházában egy szál covidos beteg sincs. Az egyéb betegségben szenvedőket bezzeg haza küldték a kórházból, köztük volt egy krónikus betegségben szenvedő ismerősöm, aki az ellátás hiánya miatt pár napon belül meghalt. Valószínűleg többen is meghalnak mostanában hasonló okokból, vagy pl. műtétek elmaradása miatt.

A médiából dől a félelemkeltés, én inkább nem is nézem. Az ember legősibb félelmére hatnak, a halálfélelemre. De jobb ha mindenki tudja, hogy a félelem és az egyéb negatív érzelmek (pl. depresszió) csökkenti az immunrendszerünk erejét. Pedig most erősítenünk kellene az immunrendszert, reménnyel, bizakodással, sok vidámsággal, szeretettel.

Amikor a városban járok, látom, hogy az utcai emberek kb. 30 %-a retteg. Nézem az autókat, némelyek egyedül ülnek a kocsiban, mégis szájmaszk van rajtuk, nem értem mitől félnek, hisz nincs mellettük másik ember, akitől elkaphatnák a betegséget. Mások egész nap kesztyűben vannak, le nem vennék, azzal a kesztyűvel fogdosnak mindent, az arcukat is, mi értelme van ennek? Hagyjuk.

A vírus egyeseket megbetegít, másokat nem.Csak oda tud beférkőzni, és szaporodni, ahol táptalajt talál magának. Én amondó vagyok, hogy a vírusok nem csak fizikai létezők, ahogy mi sem. Ezért nem elég (bár fontos) fizikai szinten védekezni ellene, hanem lelki és szellemi szinten is védekeznünk kell. Mi krónikus betegek sebezhetőbbek vagyunk (azért is lettünk betegek, mert valami nem megfelelően működik bennünk), ezért aktívabban, tudatosabban kell védekeznünk. A fizikai védekezés módját ismeritek, még a csapból is az folyik (maszk, kesztyű, otthonmaradás...stb.). Én azért még kiegészíteném néhány dologgal: fontos, hogy eleget aludj, akár napközben is, mikor elfáradsz, pihenj minél többet, de szakíts időt a könnyű mozgásra, menj ki a szabadba, a természetbe (bár ezt tiltani akarják),  lélegezd be a friss levegőt, s szívd magadba a nap melegét, igyekezz a testedet külsőleg-belsőleg is átmelegíteni, otthon igyál sok forró teát, vegyél forró fürdőt, s öltözz melegen.
Lehet, hogy közhelyesnek tűnik, amit írok, de lelkileg fontos a nyugalom, a természettel való kapcsolat erősítése, élvezd, hogy tavasz van, figyeld, ahogy megindul a természet, s ha vannak otthon növényeid, állataid, foglalkozz sokat velük, érezd a többi létező iránti szeretetet.
Növeljük szellemi erőnket is, ne veszítsük el a reményt, hogy minden jól alakul, bízzunk a világban, bízzunk a többi emberben, s bízzunk magunkban.

Pacemaker konroll

Eltelt fél év és végre újra találkozhattam legkedvesebb doktorommal (aki hol morc, hol nem morc) a pmkardiológusommal. Örültem a találkozásnak, remélem ő is örült, bár hegyekben ültek kint a betegek a várófolyosón. Én, mint jó beteg, nem tartottam fel sokáig, végül is - hála az égnek - nem mutatott problémát a számítógép/PM programozó egység. Bár egyszer január vége felé volt (több mint fél napig tartó) rosszullétem, amely akkor szíveredetűnek tűnt a számomra (légszomj, furcsa szívverés érzés...stb.), most a gép mégsem mutatott ki ritmuszavart. Valószínűleg az a magyarázat, hogy épp egy vírusos betegségből lábaltam ki akkor, és ez a szívelégtelenség átmeneti rosszabbodását okozhatta.  Egyébként most a fiam tartózkodik itthon kb. 40 fokos lázzal, én meg reménykedem, hogy nem kapom el.

Volt egy másik élményem is az elmúlt időszakban, mikor egyszer úgy tűnt, hogy az ICD pacemaker riasztó hangját hallottam (mert van neki ilyen), de mivel nem otthon voltam, nem tudtam kizárni/lezárni az egyéb zavaró külső háttérzajokat, ezért nem lehetett megállapítani, hogy honnan jön a hang. De mivel abbahagyta, és később sem jött elő, nem foglalkoztam tovább vele. Jól tettem, mert most kiderült, hogy tényleg nem az volt.

A váróban beszélgettem egy sorstárssal (ICD-ssel). Szokás szerint kiakadt rajta,hogy ilyen fiatalon pacemakerem van. Nem tudom, hogy miért akadnak ki ezen, hisz manapság sokszor előfordul, hogy csecsemőbe is beépítik.
Beszélgetőtársam megosztotta velem bölcsességét, hogy a szívbaj a lélek baját tükrözi. Neki is akkor voltak életveszélyes ritmuszavarai, mikor lelki válságban volt. Teljesen igazat adok neki. 

A telep élettartama már csak 5 év. Frissítettem a grafikonomat, látható, hogy a görbe meredekebbé vált, mint az előző időszakban. Fél év alatt egy évet csökkent a hátralévő élettartam.